Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.
152 Sárközi Zoltán 1954. július 1-el megalakult Népi Demokratikus Csoport a II. osztálytól 28 fond, illetőleg állag kb. 520 fm-re rúgó, 1945 utáni iratanyagát vette át. A Népi Demokratikus Csoport innen kezdve a külső feladatok vonatkozásában nagyrészt tehermentesítette a II. osztályt. A Csoport 1954. évi jelentése szerint: „Ilyen feladatok voltak a központi hatóságok és szervek külső irattárainak felügyelete (becslés szerint kb. 20 000 fm. iratanyag), a selejtezések ellenőrzése, a már bent levő anyag rendezése és a bentlevő anyagból a különleges, bizalmas anyag kiválasztása." 6 s A Népi Demokratikus Csoport fennállásának legelső félesztendejében új alapokra fektette a külső szervekkel összefüggő nyilvántartások munkáját. A minisztériumok és egyéb országos hatóságok és hivatalok, valamint a közvetlenül alájuk tartozó szervek irattáraiban nagyarányú felmérő tevékenységet indítottak meg. „Az iratanyagot - úgymond - nemcsak a központi irattárakban, hanem az osztályokon is az 1953. évvel bezárólag nyilvántartásba vettük." E munka részben és egészében mintegy 32 nagyméretű irattár anyagára terjedt ki. 6 6 Hasonló szinten kilenc alkalommal történt meg az iratselejtezés ellenőrzése. Végül, de nem utolsó sorban: „Beszállítottuk - úgymond — a Nékosz (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége), az Országos Zöldmező Szövetség és a Takarmánysilózási Gazdasági Iroda iratanyagát." 6 7 A III. osztályon ugyanekkor folytatódott az egyetemek és főiskolák jóval kisebb terjedelmet kitevő fondjainak tervszerű átvétele. 68 A Népi Demokratikus Csoport megalakulásával lezárult az Országos Levéltár történetében a felszabadulás utáni korszaknak az a második szakasza, melyben az intézet az 1950/195l-ben megalkotott rendeletek szellemében módszeresen kiépítette kapcsolatait az illetékességi köri szervek irattáraival. Ezek ugyan nem voltak minden vonatkozásban kielégítőek, de alkalmasak arra, hogy nagyarányú iratmentő tevékenység alapjául szolgáljanak. A feladatok nagy részét a II. osztály vállalta magára. Személy szerint Szászi András, a hivatalsegédből lett levéltáros emelhető ki, aki fáradhatatlan volt az iratmentés látványosnak nem mondható, de igen hasznos, és eredményes munkájában. A következő esztendő a fogyatékosságok feltárása tekintetében hozott újat, ugyanakkor egyengette azonban a további fejlődés útját is. Az 1955. év vonatkozó munkáját Ember Győző, az Országos Levéltár főigazgatója így jellemezte: „Az Országos Levéltár gyűjtőkörébe tartozó irattárak nyilvántartása, a külső selejtezés ellenőrzése a Népi Demokratikus Csoport súlyponti feladata volt. Ennél a munkánál, minthogy az irattárak általános ellenőrzésére jogalapunk még nincs, számos nehézség mutatkozott. Kétségtelen, hogy a künn levő iratanyag biztonsága tekintetében a korábbi évekhez képest valamennyit javult a helyzet, megnyugtatónak azonban távolról sem tekinthető. Még inkább vonatkozik ez az iratanyag levéltári kívánalmaknak megfelelő kezelésére, irattárak és levéltárak viszonyának rendezése terén gyökeres és gyors megoldásra van szükség, mindenek előtt arra, hogy az irattárak kötelesek legyenek az iratanyagot a levéltári követelményeknek megfelelően kezelni, továbbá, hogy a levéltáraknak joguk legyen az irattárakat minden vonatkozásban 6S Uo. 66 Uo. 67 Uo. 68 Uo.
