Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Sárközi Zoltán: Az Országos Levéltár és az illetékességi körébe tartozó irattárak, 1874–1974 / 139–170. o.
Az Országos Levéltár és az irattárak 147 Ismeretes, hogy 1934 körül intézményünk tudományos munkatársainak egy csoportjából „Nemességvizsgáló Hivatal" néven különálló részleges szervezett, 4 s jeléül annak, hogy a két világháború közti Magyarország társadalma alapvetően „polgári"-nak tartott berendezkedése ellenére milyen hagyományos ballasztokkal volt megterhelve. így maradt azután a polgári korszakban keletkezett történeti értékű iratok számbavételének és beszállításának gondja is jórészt a felszabadulás utáni évekre. * A felszabadulás előtt az Országos Levéltárnak - amint láttuk - nem voltak szorosabb értelemben vett irattári kapcsolatai. 4 6 Ennek következtében a második világháborút követő években az országos hatóságok, elsősorban a minisztériumok őrizetében levő iratanyag védelmében alig tehetett valamit. Bár az intézmény vezetősége nemcsak a saját, Budapest ostroma alkalmával 16-18%-ban megtizedelt irataival törődött, hanem a levéltáron kívüli, az akkor saját gyűjtőkörébe tartozó szervek anyagával is, e törekvéseit nem kísérte siker. Hiába terjesztette fel pl. az illetékes minisztériumokhoz már 1945 tavaszán két ízben is a maga beadványait, melyekben az iratok fokozott védelmét, illetőleg a Levéltárba való azonnali beszállítását kérte, ezek eredményt nem hoztak. 47 A levéltári szakemberek meghallgatása és tudta nélkül jelent meg az irattári selejtezések végrehajtásáról szóló 14.527/1947. M E. I. sz. minisztertanácsi határozat is, amely - mint ismeretes - nagyobb károkat okozott a megőrzésre érdemes iratokban, mint maga a háború. Bár a határozat módosításának ügyében ezúttal is felterjesztés készült a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, a közbelépés most sem járt kézzelfogható eredménnyel. A gyorsított ütemben, 4 hónapos határidő alatt lefolytatandó iratselejtezések felelős személyei - jellemző módon - egyedül az Anyag- és Árhivatalnak tartoztak munkájukról időszakos jelentéseket küldeni. 48 Az iratselejtezések nyilvánvaló célja a háború után hiányzó papíranyag minél gyorsabb pótlása volt. A kiselejtezett iratok levéltári értékének ellenőrzéséről, illetőleg felülbírálásáról pedig intézkedést nem hoztak. Talán a helyszíni kiszállások már ekkor segítettek volna, de ilyenekre a Levéltár vezetősége - a múltban nem lévén rájuk példa - nem tudta magát elszánni. 4 9 így azután a később megszervezett beszállítások idejére a gyűjtőköri szervek, elsősorban a minisztériumok, és más közületek egyik-másikának iratanyaga jóvátehetetlen károsodásokat szenvedett. Eredményesebb volt az az akció, melyet a Levéltár a veszélyeztetett családi és gazdasági levéltári anyag biztosítása érdekében folytatott. Ez ügyben 1945. április 7-én ugyancsak felterjesztésben fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, melynek eredményeképpen miniszteri rendeletek, sőt kormányrendelet jelent meg. Ez utóbbi alapján, az 1947. évi XXI. te. nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum keretében Országos 4 s Ember Győző, i. in. 31. L 46 Ember Győző: Az Országos Levéltár huszonöt éve (1945-1969). Levéltári Közlemények 41. évf., 1970. év, l.sz. 8. 1. 47 Uo. 4. és 8. 1. 48 L. erre a Magyar Közlöny 1947. december 10-i, 279. számában közölt 14 527/1947. M.E. I. sz. minisztertanácsi határozatot. 49 Ember Győző, i. m. 8. 1. 10*
