Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)
Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Borsa Iván: Anyagvédelem az Országos Levéltárban, 1874–1974 / 127–138. o.
Anyagvédelem az Országos Levéltárban 131 ajánlottak különböző cégek közvetlenül és az Országos Magyar Gyűjteményegyetemen keresztül is kézi tűzoltó készülékeket. Ezek megvásárlását a Levéltár - elsősorban a pénzügyi indokokkal - elhárította. Az új épületet annyira tűzbiztosnak tartották, hogy 1931-ben a raktárakban semmiféle tűzoltó készülék nem volt. 16 Az új épületbe történő átköltözés az anyagvédelem terén egy fajta gondatlan nyugalmat eredményezett. A világos és egészséges raktárak (alagsori és IV. emeleti berendezett raktára nem volt a Levéltárnak) a teljes tűzbiztonság hiedelmével, a jelentős arányban mintaállványozott iratanyag nem vetett fel anyagvédelmi problémákat, de még kérdőjeleket sem. A második világháború helyi eseményei egy csapásra gyökeresen megszüntették ezt az idillikus helyzetet, 1956 pedig csak fokozta a gondokat. A raktárfalak, az állványok, az ablakkeretek helyreállítása mellett nem kis feladat volt a sérült iratok restaurálásának kérdése, az iratok raktári és levéltári rendjének visszaállítása — az eredeti állapot rekonstrukciója. E feladatokon túlmenően újszerű problémaként jelentkezett az iratanyag fizikai szennyeződése. Ennek csak egyik oka volt a belövések okozta szilánkok, törmelékek (üveg, tégla, vakolat), ezekhez járult a hónapokig, egyes esetekben néhány évig tartó ablaknélküliség következtében a szél által behordott por. Az ablakok elkészülte után a város fokozott légszennyeződése következtében a szellőztetések során az iratanyag természetes szennyeződése is lényegesen nagyobb lett, mint régebben volt. A Levéltár először 1948-ban végzett alaptakarításnak nevezett portalanítást. 17 Ez lényegében a csomók és kötetek asztalhoz, korláthoz történő verdesését és kefével, ronggyal való letörlését jelentette. Ezzel párhuzamosan megtörtént a polcok portörlése is. Az ilyen irattakarítást a levéltárosok nem végezték jó szívvel, mert a raktári egységek odaverdesése az anyag veszélyeztetését jelentette. A por ellen folytatott harc 1971-ben új fázisába lépett. A Levéltár két munkaerőt azért alkalmazott, hogy iratanyagot tisztán tartsanak. Készült részükre házilag egy ipari porszívóval egybeépített takarítókészülék, amely azt biztosította, hogy az egyes raktári egységekről kefével vagy ronggyal eltávolított port ne kelljen belélegezniük és hogy ez a por ne szálljon vissza a raktár légterébe se. Ennek a készüléknek javított változata 1974-ben készült el, s ez fúvással kombináltan távolítja el a port az iratanyagról. 18 Ennek a munkacsoportnak a létszáma 1973-ban 3-ra emelkedett és feladatul kapta a raktárak negyedévenkénti takarítását is, amik közül egy ún. nagy takarítás, ami kiterjed az állványok alatti részekre is. Munkájukat nagyteljesítményű porszívó, sikáló és vízfelszedő gépek is segítik. Annak idején minden raktár bejáratánál tűzivezetékre kapcsolható tömlő volt elhelyezve, s ez jelentette a tüz elleni védelmet. Minthogy az ostrom alatt ez is megsérült, előbb víz- és homoktartályokat helyeztetett el a tűzrendészet a raktárakban, majd 1950-ben elrendelte a tűzivezeték helyreállítását is, sőt 1953-ban víznyomást fokozó készülék beépítését is, hogy a víz nyomása a felső emeleteken is kielégítő legyen. 16 Ajánlatok: OL -Yl -1924 - 724., 1926-791., 1929^*99. és 1214. - Döry válasza 1931. szeptember 24-én a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv kérdésére: „dass in den Depot des königl. ung. Staatsarchivs gegenwärtig keine Feuerschutzanlage besteht". (OL — Y 1 — 1931 - 748.) I7 OL - Y7 -1948- 139. 18 Az anyagvédelmi csoport beszámolója 1971. évi munkájáról (27. 1.) és 1974. évi munkájáról 1.1. 9*
