Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Kállay István: A családi hitbizományok Magyarországon / 69–91. o.
86 Kállay István alapított. Az unokák azonban megtámadták és arra hivatkozva, hogy az „erdélyi joggyakorlatnak nem felel meg", feloszlatták. Vizsgálódásaimat két, az uralkodó által alapított hitbizománnyal zárom. 71 Mária Terézia 1766-ban 72 és 1780-ben 73 Mária Krisztina főhercegnő részére majorátus formájában azzal a kikötéssel adományozta a magyaróvári, illetve a béllyei és ráckevei uradalmat, hogy sem részben, sem egészben eladni, megterhelni vagy elidegeníteni nem szabad. A béllyei és ráckevei uradalom Savoyai Jenő herceg halála után magszakadás címén szállott a koronára. III: Károly nejének, Erzsébet Krisztinának adományozta, tőle szállt — megterhelve - örökségképpen Mária Teréziára. A terheket — a béllyei uradalomra vonatkozólag 1 160 000, a ráckeveire 400 000 Ft-ot - Mária Krisztina főhercegnőnek kellett letennie a kincstár javára. A várományosok kihalása esetén az uralkodói adomány megengedte, hogy a birtokos végrendeletileg jelölje ki a további várományost. Ebből a tényből a szakirodalom azt a következtetést vonta le, hogy az uralkodóház tagjai számára létesített hitbizományok keletkezésük és fennállásuk tekintetében az általános törvényes intézkedések körébe tartoztak. 74 Ezt követően nagyobb számban jöttek létre hitbizományok, amelyek már nem tartoznak e tanulmány tárgyköréhez. Néhány említésre méltót azért hasznos felsorolni, így pl. a gróf Széchenyi Ferenc által 1814-ben Pál, István és Lajos számára alapítottat, valamint a következőket: gróf Almásy 1821, őrgróf Pallavicini 1835, gróf Andrássy 1867, gróf Dessewffy 1867, gróf Zichy 1872, herceg Odescalchi 1874, gróf Károlyi 1874, Jankovich 1877, báró Wenckheim 1877, gróf Majláth 1882, báró Bánffy 1885, gróf Draskovich 1886 és báró Jósika 1887. 75 Az ősiségét megszüntető 1848-as törvényhozás, majd az 1852. november 9-i császári pátens a hitbizományokat érintetlenül hagyta. Az első szabályozás, az 1862. október 9-i uralkodói leirat, az osztrák polgári törvénykönyv szellemében fogant. Az 1868:54. törvénycikk felhatalmazta az igazságügyi minisztert a hitbizományok körüli eljárásra. Ennek alapján jelent meg 1869. április 7-én az 1090.1.M. számú, a hitbizományi eljárást szabályozó rendelet, amely lényegesebb reformot nem hozott. Az 1687: 9. és az 1723: 50. törvénycikkek mellett a hitbizományi jog fő forrása lett. 76 A hitbizományi jog azonban sem a polgári törvénykönyv tervezetébe, sem az 1912. évi törvényjavaslatba nem került be. Az 5200/1919. M. E. számú rendelet (9. §.) kimondta, hogy a törvényhozás további intézkedéséig új hitbizományt alapítani, a már meglévőt növelni, továbbá a hitbizomány ingó vagyonát mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan szerzésére fordítani nem szabad. Ezt a szabályt az 1920: XXXVI. törvénycikk végrehajtása tárgyában kiadott 60 000/1921. LM. számú rendelet (250. §.) is fenntar7 'Nem beszélek, csak utalok a gr. <irassalkovich Antal által 1772-ben alapított gödöllői hitbizomanyra (Liber Regius, 49. 252.), mivel a család fiágában már az elsó' hitbizományi birtokos személyében, a hercegi rangra emelt Antalban, kihalt. {Erdélyi, 1.126-127.) 7 2 Liber Regius, 47. 562. - Erdélyi, I. 315. 7 3 Liber Regius, 51. 252. - Erdélyi, I. 317. 74 Erdélyi, I. 125. 75 Katona, 364-367. - Eckhart, 365. További alapítások: gróf Károlyi 1888, báró Wodianer 1890, gróf Andrássy 1892, 1894, gróf Karátsonyi 1893, Tarányi Oszterhuber 1895, báró Kemény 1901, Almásy 1912. 1,6 Az 1868: 54. te. 21, §-a a hitbizományi ügyeket azon megye törvényszékéhez utasította, melynek területén a jószág feje feküdt.
