Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Maksay Ferenc: A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei, módszere, problémái / 51–67. o.
A levéltári anyag történeti-statisztikai feldolgozásának hazai eredményei... 57 ahogyan korábban hittük. 2 5 Az oklevelek szórványadatai alapján van valami fogalmunk a középkori magyar nagyurak házasságkötési korátlagáról (20—29 év), a családonkénti gyermekszámátlagról (2,6 — 3,8) vagy a nemek arányáról (több volt a fiú, mint a leány). 26 A történeti családdemográfiától városok, faluk, majd megyék demográfiai vizsgálatán át vezet az út az egyre nagyobb tájak, s végül az egész ország történeti népességének kutatása felé. Városi és községi anyakönyvek születési és halálozási diagarmjai meg átlagélettartam-diagramjai egyre több helyen fogják majd lehetővé tenni a XVIII. század nagy európai népesedési vívmányának, ha úgy tetszik, demográfiai robbanásának hazai ábrázolását, azt, ahogyan a korábban évszázadokon át tartó, nagyon is labilis demográfiai egyensúly lassanként biztonságosabbá vált, a járványok, veszedelmek, éhínségek és az óriási méretű csecsemőhalandóság valamelyes csökkenésével, s a várható életkor határozottan megemelkedett. A hazai anyakönywezetés késői megindulása miatt azonban sajnálatos módon továbbra is csak kevés reményünk van arra, hogy a népesedési szempontból annyira fontos XVI—XVII. századi fejleményeket rekonstruáljuk. Egyelőre nem igazolhatjuk ilyen módon a korai kedvező korszakoknak viszonylag egyenletesen nagy népgyarapodását, ahogyan ezt szerencsésebb helyzetű országok tájtörténetírói különféle források feljegyzései alapján a XVI. századra igazolták. 2 7 Talán nagyobb sikerrel mutathatjuk majd be a rövid időtávú válságok megrendítő képét, ahogyan pl. egy francia kisváros iratanyagából szinte napok szerint megfigyelhető volt, s amint egy-egy különösen rossztermésű évben a gabonaárak felszökése következtében a bérből élő sokgyermekes szövőmunkáscsaládoknak egyre kevesebb kenyér jutott, amint a halálos betegség sorban megtámadta éhező, legyengült kisgyermekeiket. Az így lábrakapott járványok egyre szélesebb körben terjedtek, a szomszédok útján, az éhségükben a városba tóduló falusi szegények, a csavargók útján s nem utolsósorban a patkányok által; az anyakönyvek tanúsága szerint mindig jóval több áldozatot szedve a szegények közül, mint a jómódúakból. A tömeges halálozással párhuzamosan és azt követően mindenkor ijesztően visszaesett a születések száma is, a biológiai kondíció hanyatlása következtében. 2 8 Mivel ilyen típusú korai forrásanyagunk nem sok van, a XVIII. század előtti korszakokat kutató helytörténetíróink eddig csak ritkán ábrázolhattak népesedési folyamatokat. Leginkább még a dézsmajegyzékek hosszú sora adott némi képet a népesség hullámzásáról, beleértve a migrációt is, 2 9 de ez a kép gyakran nagyon is torzított, hiszen a forrás természeténél fogva csak a termelőket és termésüket vette számba. Érdekes módszertani kísérletre vállalkozott Veress Éva: sikerült a XVI. századi zempléni úrbéri és dézsmaösszeírók egyes községeken belüli útvonalát rekonstruálnia, s ennek alapján nem kis bravúrral az egykori falutopográfiákat is térképszerűen bemutat2 s Ezek a munkálatok az Országos Levéltárban folynak. 2 6 Eügedi E,, A.15. századi arisztokrácia demográfiai viszonyai, TS Évkv. 1963—64. 44-47. 3 7 P1. E. Le Roy Ladurie, Les paysans de Languedoc. Paris 1966. 9., 189. - U. ö és M. Mórineau, Histoire économique et sociale de la France, de 1450 ä 1660, tome L, 2. vol. Paris 1977. 555. 28 P. Goubert, Beauvais et le Beauvaisis de 1600 ä 1730. Paris 1958. 49. s köv., 75. s köv. P. Chaunu-R. Gascon, Histoire écon. et soc. de la France, tome 1. 1. vol. Paris 1977. 440-47. 2 9 N! Kissi., 16. századi dézsmajegyzékek. Bp. 1960.1017. s köv.
