Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

SASHEGYI OSZKÁR AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KIADVÁNYKÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉGÉNEK SZÁZ ÉVE 1874-1974* A levéltári kiadvány a külvilágra nyitott ablak, amelyen keresztül a levéltár bepillantást enged anyagába és munkájába. A levéltári munka legősibb, legeredendőbb írásbeli termékei a levéltári anyaghoz készített segédletek. Ilyeneket a levéltárosok már akkor is készítettek, amikor kiadványokat még nem tettek közzé. A feudális kori levéltárak, kizárólag a fenntartó érdekeit szolgáló, zárt intézmények lévén, nem tettek közzé kiadványokat. A régi magyar országos levéltár, az Archívum Regni rendeltetése az ország szabadságának és a rendek jogainak az általa őrzött jogi fegyvertár segítségével való biztosítása volt; történetkutató csak ritkán, különleges engedéllyel léphette át a küszöbét. Feudális kori levéltáraink (az Archívum Regni, a kamarai levéltár és más levéltárak) tisztviselői között voltak ugyan történeti érdeklődésű, irodalmi működést is kifejtő férfiak, ők azonban kiadvány munkát csak magánszorgalomból végezhettek, források közlésére csak ritkán nyertek engedélyt, munkáik közzétételére maguk kerestek kiadót s műveik egy része sohasem látott napvilágot.

1 Ahhoz, hogy az első valóban levéltári kiadványok megszülethessenek, a levéltárak történetében lényeges funkcióváltásra volt szükség. A francia forradalom a levéltárak anyagát nyilvánosnak deklarálta s ezzel funkciójuk megváltozását tette lehetővé. A polgári államban a polgárok jogot nyertek arra, hogy az állami levéltárak addig titkos, elsőrangúan s szinte kizárólag a levéltár fenntartó érdekeit szolgáló anyagában kutatásokat végezhessenek s a benne talált adatokat felhasználhassák. Erre a felhasználásra mindenekelőtt a polgári történettudomány tartott igényt. A polgári kori állami levéltárak a polgári történettudomány bázisintézményeivé váltak. Korábbi elzárkózásukból kilépve, feladatuknak tartották, hogy az őrizetükben levő forrásanyagot kiadványokban is feltárják. A levéltári kiadványok megindulását csakhamar követte a levéltári irodalom differenciálódása: egyrészt történettudományi, másrészt — a levéltártudomány fokozatos önállósulása folytán levéltártudományi kiadványok létrejötte. Az Országos Levéltár történetében a polgári kori átszervezés 1874/75-ben következett be. Ezt követően indult meg a Levéltár kiadványkészítő tevékenysége. E tevékenység az első időszakban még nem volt rendszeres, csak az 1922. évi szervezeti változás után *Az Országos Levéltár fennállásának százéves évfordulója alkalmából készült tanulmány. 1 Lásd: V. Windisch Éva, Kovachich Márton György és a magyarországi levéltári anyag feltárása a XIX. század elején. Levéltári Közlemények (a továbbiakban: LK) 1966. 63-112.1.