Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Galasi Zsuzsa: Rassegna degli Archivi di Stato, XXXVI., 1976 / 346–348. o.
FOLYÓIRATSZEMLE 347 változását a XVIII. századig, a törvényhozás tükrében. - Paola CARUCCI hosszú ideje foglalkozik a Központi Állami Levéltár rendőrséggel kapcsolatos forrásainak feltárásával. Többek közt megállapítja, hogy mind a mai napig nem végeztek mélyreható kutatásokat az 1926-os törvények elfogadása után a rendőrség szervezetében végrehajtott átszervezések megismerésére, amely pedig meghatározó tényező volt a totális fasiszta állam létrehozásában. A szerző összefoglalja a rendőrség irányításában 1927 elejéig végbement változásokat. Különös figyelmet fordít a politikai rendőrségre, valamint az OVRAra. Ez utóbbi olyan speciális szervezetek összessége, amely a rendőrfőnöknek tartozott közvetlen felelősséggel, s fő feladata a kommunisták és más, az országban működő titkos csoportok letörése volt. - David ELWOOD a torinói Institut Universitaire által megjelentetett „Introductory to the American Documentation of European Resistance Movements in World War II" c. kötetből emeli ki az Olaszországra vonatkozó forrásokat, melyek a megszállás idejére vonatkozóan mind gazdasági, mind katonai téren jelentős, új ismereteket nyújthatnak. - Elio LODOLINI rövid történeti háttér felvázolása után, a Szenegáli Országos Levéltár kialakulásával és fejlődésével foglalkozik. A levéltárban egyaránt találhatók fonások a francia gyarmatosítás korszakából és a függetlenség elnyerése utáni időszakból (1960). A gyarmatosítás korának dokumentumai a korábban francia Ny ugat-Afrikát irányító központi szervektől származnak, valamint a mai Szenegál területével foglalkozó hivatalok és más kisebb helyi intézmények anyagából. Folyamatos kutatásokat 1816-tól lehet végezni, de fellelhető néhány elszigetelt forrás a XVIII. századból is. Néhány sorozatról nyomtatott leltárak állnak a kutatók rdftdelkezésére. A levéltári munkát megkönnyíti, hogy Dakarban működik a francia nyelvű afrikai népek levéltárosai számára felállított nemzetközi iroda. A szerző levéltári szaktanácsadóként működött közre a Szenegáli Országos Levéltár új központjának terveit készítő olasz csoport munkájában. A szenegáli kormány és az olasz külügyminisztérium megállapodása alapján ezt a munkát a római „Studio Technico Ingegneria" végezte el 1974-ben. Az építkezés első szakaszában 25 ezer, a másodikban 50 ezer, a harmadikban 70 ezer m. fémpolc elhelyezését tervezik. Az épület leírása (hivatalok, raktárak, technikai felszerelések stb.) a francia nyelvű függelékben található. — E szám „Cronache, note e commenti" c. rovata foglalkozik az alakuló állami levéltárak igazgatásának ellenőrzésével (A. SPAGGIARI), a XV. századi firenzei állam pénzügyeivel (R. MUELLER). Bemutat egy útmutatót, amely 82 francia egyházmegyei levéltárat ismertet (G. CATOINI), valamint egy dokumentumgyűjteményt a szard munkásmozgalom fejlődéséről (G. OLLA REPETTO). Ismerteti az I. „Liguria-Katalónia" történelmi kongresszus témáit (F. SURDICH). Közli a Consiglio Superiore degli Archivi (Levéltári Főtanács) 270. ülésének jegyzőkönyvét. - 2. sz. Antonio Ivan PINI és Roberto GRECI a középkori történeti demográfiával foglalkozók számára nagyon érdekes forrásanyagot ír le, amely a Bolognai Állami Levéltárban található. Az itt őrzött „venticinquiná"-k olyan listák, melyek 1247 és 1404 között tartalmazzák a katonai szolgálatra alkalmas férfiak neveit 18-70 éves korig. Ezekhez járul még néhány tucat „libri vigintiquinquenarum", amelyekbe az egyes városnegyedek 25 éves lakosait jegyezték be. A szerzők kifejtik, hogy milyen szempontok szerint láttak az anyag katalogizálásához, ismertetik a történeti eseményeket, rámutatnak a dokumentumok felhasználási lehetőségeire. A feltárt adatok rávilágítanak a városi népesség alakulására a XIII-XIV. században, a hadsereg belső ügyeirg, s többek között igazolják, hogy az 1348-as pestis a lakosság 35%-át pusztította el. - Isidoro SOFFIETTI a szavojai végrendelkezéssel kapcsolatos törvényhozás történetét vizsgálja a XVI. századtól az olasz állam egységének megteremtéséig. Kiemel bizonyos állandó jellemzőket, így például azt, hogy nem ismerték el a saját kezűleg írt végrendeletek érvényességét, valamint azt a sajátos formát, amely szerint a végakaratot tartalmazó iratot a szenátusnál, később - Carlo Alberto rendelkezése szerint - ahol nem volt szenátus, a tartomány prefektusi bíróságánál kellett letétbe helyezni. A saját kezűleg írt végrendetet a napóleoni korszakban vezették be, amikor a Szard királyság Franciaországhoz tartozott. A restauráció alatt újjáéledtek a forradalom előtti normák, s ezt a végrendeleti formát ismét mellőzték. Carlo Alberto polgári törvénykönyve szintén hű maradt a hagyományokhoz. A saját kezűleg írt végrendeletet végül az 1865-ös polgári törvénykönyv fogadta el, s egyúttal kiküszöbölte a dokumentum szenátusnál való letétbe helyezésének kötelezettségét. A tanulmány részletesen ismerteti a letétbe helyezés feltételeit, a végrendelet átadásának és felnyitásának módját. - Giuseppe DIBENEDETTO arra törekedett, hogy a kutatók számára összeállítsa azoknak a francia uralom (1806) előtti forrásoknak a részletes jegyzékét, amelyek a helyi levéltárakban elérhetők Bari tartomány történetének rekonstruálásához. A szerző kitér a tartomány levéltárainak igazgatásával kapcsolatos jogi rendelkezésekre. Megállapítja, hogy számtalanszor megváltozott az irányítás rendszere, de eredményeket csak az 13*
