Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - IRODALOM - Lakos János: Az üzemtörténetírás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok. Szerkesztette: Incze Miklós. Budapest, 1979 / 325–328. o.

IRODALOM 327 SÁRKÖZI ZOLTÁN Hogyan írjunk üzemtörténetet címmel áttekinti a felhasználható forrástípusokat (irodalmi feldolgozások, statisztikák, sajtó, egyéb nyomtatványok, fotók, tárgyi emlékek, térképek, levéltári források, visszaemlékezések), majd hasznos tanácsokat ad az üzemtörténeti munkák tartalmi vonatkozásait illetően. Az új típusú forrásokat és azok felhasználási lehetőségeit elemzi SZEKERES JÓZSEF cikke (Üzemtörténet és jelenkorkutatás. Kép- és hangdokumentumok mint források). A szerző kiemeli, hogy egyre inkább az utolsó három évtized történetére helyeződik a hangsúly, az erre vonatkozó forrásanyag viszont eltér az előző korok forrásaitól. Ilyenek a visszaemlékezések és a kérdőívekre adott válaszanyagok, valamint a kép-, hang- és filmdokumentumok. Utóbbiak felhasználása még korántsem általános, jobbára csak illusztráló jellegű. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy az új típusú üzemtörténeti forrásanyag felhasználásának még komoly nyitott módszertani kérdései vannak, ezek mielőbbi tisztázása feltétele a fejlődésnek. A szerkesztő azon helyes állásfoglalása nyomán, hogy a mezőgazdasági üzemek története is szerves része az üzem történetnek, LAKATOS ERNŐ ,4 termelőszövetkezetek történetének feldolgozásáról cím alatt rövid módszertani útmutatást nyújt a tsz-történetek elkészítéséhez. Szerkezeti felépítést is adva ismerteti, hogy mit kell tartalmaznia egy ilyen munkának. Érdekes témát vizsgál KANA, OTOKAR elvi tanulmánya (Az üzemtörténet a vállalatok táj- és környezetalakító szerepe szemszögéből). Végkövetkeztetése: az ipari üzem és környezete közötti kölcsönhatások vizsgálata fényt derít az üzem funkciójára, civilizációs jelentőségére a természeti és az emberi környezet megváltpztatásában. MAKKAI LÁSZLÓ A magyarországi ipartörténeti kutatás problémái és feladatai c. cikke az 1972. évi veszprémi kézművesipar-történeti szimpozion vitaindító referátuma volt. A szerző a technika- és az ipartörténet összefüggéseinek kérdésében jelöl meg kutatási feladatokat. Az ipartörténet alapja az üzemtörténet lévén, rendkívül fontosnak tartja az üzem két alapvető belső tényezőjének, a technikának és a munkaerőnek a vizsgálatát. A kézműipar és a gépi ipar vonatkozásában egyaránt szükségesnek érzi egy szerszám-, itt, gépkataszter elkészítését, valamint a munkaerő technikai képzettségének és a munkához való hozzáállásának vizsgálatát. A kézikönyv egyik alapvető tanulmányát KOROKNAI ÁKOS írta A magyarországi tőkés vállalkozók típusai címmel. A szerző sokoldalúan bizonyítja, hogy - szem előtt tartva a vállalati élet komplexitását — miért kell foglalkoznia üzem történészeinknek a tőkés vállalkozók egyéniségével, majd a vállalkozói típusok meghatározásának módszerét ajánlja a vállalkozók szerepének megfelelő értékeléséhez. 14-et emel ki a tipizálás lehetséges szempontjai közül. Ezek: osztály eredet; foglalkozás, ül. a szakmai specializáció foka; gazdasági mobilitás; követett üzletpolitika; megtermelt értéktöbblet befektetése; műszaki-termelési fejlődésben betöltött szerep; szakmai képzettség; kül- vagy belföldi vállalkozó; vezetési módszer; generációk szerepe; házasodási tendencia; közéleti szereplés; szociálpolitika jelentőségének felismerése; regionális adottságok (számos személy példakénti említésével). Befejezésül a szerző mintául értékeh a XIX. század utolsó harmadában született Fehér Ferenc gépgyáros vállalkozói életpályáját a megadott tipizálási szempontok alapján. KÁROLYI ZSIGMOND Üzemtörténetírás és technikatörténet c. tanulmánya alighanem a kézikönyv legtöbb intellektuális figyelmet igénylő írása, amely a technikatörténet szempontjait vizsgálja az üzemtörténetírás követelményrendszerében. Alapul véve Marx meghatározását sematikus ábrázolások segítségével az üzem és az üzemtörténet teljesebb definíciójának megalapozását szolgáló modellsorozatot mutat be, amelyből az üzemtörténetírás gyakorlatára nézve a team-mód szer szükségessége mellett foglal állást. Eközben felvázolja a technikatörténet és az üzemtörténet egymáshoz való viszonyának történeti alakulását. Üzemtörténet és munkásmozgalomtörténet címmel SIPOS PÉTER áttekinti eddigi üzemtörténeti irodalmukat. Annak „hozamát" a munkásmozgalom-kutatás szemszögéből a tőkés korszakra vonatkozóan a kapitalista kizsákmányolás konkrét megvalósulásának ismertetésében, egyes üzemeknek a munkásság sztrájkharcaiban betöltött szerepe értékelésében, az egyes gyárak és iparvidékek munkásmozgalmainak intenzitását meghatározó speciális körülmények feltárásában; a szocialista építés időszakára vonatkozóan pedig az 1945-1948-as hatalmi és tulajdonviszonyi forradalmi változások üzemi szintű leírásában, valamint á dolgozók helyzetét, életmódját befolyásoló szociális és kulturális vívmányok felsorolásában látja. Bebizonyítja, hogy ezek az eredmények fokozhatok, amennyiben az üzemtörténet komplex megközelítése általánossá válik, s ha az üzemtörténeti művek