Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Borsa Iván: Az Országos Levéltár épületei, 1874–1974 / 23–50. o.
Az Országos Levéltár épületei 1874-1974 31 még egy helyszíni talajvizsgálati szemlét szervez, de ezzel a másféléves megpróbáltatás megszűnt, mert a Számvevőszék álláspontja megváltozott. 38 A Levéltár új épületére vonatkozó végleges megoldás 1911 legelején onnan indult el, ahonnan az ügy eddig a legtöbb elutasításban részesült, a Pénzügyminisztériumból. 1911. január 14-én a Minisztérium kőnyomatos körlevélben hívta fel a tárcákat adatszolgáltatásra, mert - mint írja - „tájékozódást kívánok szerezni a Budapesten székelő minisztériumok és az alájuk tartozó s Budapesten székelő összes állami közigazgatási hatóságok és hivatalok ez idő szerinti elhelyezéséről". 39 Az adatszolgáltatások beérkeztét követően Lukács pénzügyminiszter 1911. február 19-én 516/1911. ein. sz. alatt március 4-ére Teleszky János államtitkár elnöklete alatt értekezletet hívott össze, mert „egyes minisztériumoknak s több budapesti állami hivatalnak jelenlegi elhelyezése a kívánalmaknak többé meg nem felelvén, azok részére megfelelő helyiségek létesítése elől immár hosszabb időre nem zárkózhatunk el" és a minisztertanács elé terjesztés előtt közös értekezleten kívánja az ügyet megtárgyaltatni. A meghívó kilenc intézményt (köztük az előzőekben e problémájukról megismert Vallás- és Közoktatásügyi, a Belügyminisztériumot, az Állami Számvevőszéket, a Közigazgatási Bíróságot és az Országos Levéltárat) említ és a jelenlegi elhelyezésen kívül számításba vehetőnek tart és leír öt telket is, köztük „a városban a bécsikaputéren levő volt kaszárnya épület telke az ahhoz már megszerzett szomszédos telekkel együtt". 40 Az értekezleten a Belügyminisztériumot Némethy Károly és Horváth Emil államtitkárok képviselték. A Pénzügyminisztérium által május 4-én a tárcáknak megküldött minisztertanácsi előterjesztésben, amely 40 millió korona összköltséggel 10 éves építési programot tartalmazott, első helyen az Országos Levéltárat említi a Bécsi kapu téren és Nándor utcában (ma Peterman bíró utca) építendő önálló épülettel. 41 A május 10-i minisztertanács a javaslatot általánosságban elfogadta. A sorrend ügyében a Pénzügyminisztérium június 16-án új értekezletet tartott, amelyen Horváth államtitkár vett részt. Az értekezlet eredménye nem ismert, de nem érintette kedvezőtlenül a Levéltár vezető helyét, mert a december 1-i és 14-i minisztertanácsi előterjesztésben is a Levéltár van az első helyen 1912—1914. évi időkerettel 42 Ezzel a Levéltár új épületének ügye megindult a maga, simának nem mondható útján. 4 3 3B OL-K 148-1910-14-196, 1909. és 1910. évi iratok. 39 OL-K 255-1911-12-1929, OL-K 148-1911-4-528. 40 OL-K 148-1914-14-18, 1911-1133. iktm. (730. csomó). 41 Uo., 1911-2987. iktm. 42 Uo., 1911-3772. OL-K 148-1912-3-550. (732. csomó). 43 Az 1911. év elsó' felének ismertetett eseményei meggyó'zó'en bizonyítják, hogy a Levéltár épületének ügyében a döntés az államapparátusban szokásosnak mondható módon, egy nagyobb program keretében történt. Meg lehet tehát kérdőjelezni azt a Döry Ferenc által két alkalommal is rögzített megállapítást, hogy 1911-ben „Csánki Dezsó'nek, az országos levéltár jelenlegi fó'nökének sikerült a megfeneklett hajót újra vízre juttatni" (Döry, i. m. 410) vagy „hogy az Országos Levéltár végre mégis méltó új hajlékhoz juthatott, elsősorban Csánki Dezső érdeme volt", mert „1911 elején . . . egy patak hídjánál pihenőt tartva, gróf Khuen-Héderváry kedélyesen beszélgetett a bizottság (az Árpád-emlékmű helyét kijelölő bizottság) tagjaival", és ekkor Csánki felhívta figyelmét az Országos Levéltár tarthatatlan állapotára. (Döry Ferenc, Dr. Csánki Dezső, Levéltári Közlemények 1933. 7.) A miniszterelnök-belügyminiszter nem dokumentálható intervenciója legfeljebb az 1908-as képviselőházi minősítés érvényesítésében jelentkezhetett, de még inkább elképzelhető, hogy Khuen-Héderváry már ismerte a fent leírt — január legelején kezdődött - fejleményeket és így könnyen válaszolhatta Csánkinak, hogy „majd kipanamázzuk".
