Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Moess Alfréd–M. Román Éva: Megyei és városi physicusok Magyarországon a XIX. század fordulóján / 291–310. o.

298 MOESS ALFRÉDM. ROMÁN ÉVA Ami mármost physicusainknál a születési hely és a későbbi munkahely közötti viszonyt, azaz a physicusi állást vállalt orvosok mobilitását illeti - az előbbiekben alkalmazott tájegységi és időrendi beosztás alapulvételével - megállapítható, hogy a magyarországi egyetemet végzett 146 orvosnál a mobilitás eleinte - a XVIII. század hetvenes éveiben - csekély, majd az idők folyamán mindinkább nő. A nagyszombati egyetemen végzett, physicusi állást betöltött 13 orvos közül tíz a tájegységen belül helyezkedett el, és csak három költözött másik tájegység területére, tehát 77%-uk élte le életét azon a tájegységen, ahol született. Ez az arány az 1778-1787 között végzetteknél 63%-ra csökken; az 1788-1797 között végzetteknél 60%; az 1798-1807 között végzetteknél 64%; az 1808-1817 között végzetteknél 61%; s végül az 1818-1829 között végzetteknél 47%. Az egész időszakra vonatkozólag: 146 orvos közül 90 működött abban a tájegységben, amelyben született (62%), és 56 (38%) ment át másik tájegységre. Érdekes, hogy a Bécsben végzett és később physicusi állást betöltöttek körében a mobilitás még kisebb mérvű: 26-ból csupán hat (23%) mozdult ki arról a tájegységről, ahol született. A Magyarországon született és ugyanott egyetemet végzett physicusok mozgása a tájegységen belül egyértelmű, mint azt a következő táblázat tanúsítja: Tájegységek Orvosi tanulmányok elvégzésének időpontja Tájegységek 1772-77 1778-87 1788-97 1798-1807 1808-17 1818 után Felső-Magyarország Dunántúl Alföld Dél-Magyarország 1/2 i/o 1/1 2/2 3/1 2/4 0/1 4/4 3/1 3/4 0/1 8/3 4/5 2/4 0/2 8/1 1/2 3/7 0/2 6/1 1/3 3/4 0/2 A tört számlálója azt tünteti fel, hány physicus költözött az illető tájegység területére más tájegységekről, a nevezője azt mutatja, hány ment el a tájegységről máshova. Az egész időszakra összesítve az alanti kép mutatkozik: Felső-Magyarország 29/13 Dunántúl 13/11 Alföld 14/24 Dél-Magyarország 0/8 Felső-Magyarország mérlege a tárgyalt negyven év folyamán erősen passzív — a más tájegységekre költözés különösen 1798 után erőteljes-; a Dunántúl mérlege majdnem kiegyenlített; az Alföld mindenkor több orvost fogadott be, mint amennyi onnan máshová származott, és Dél-Magyarország csak kapott, de nem adott. Félreérthetetlen az irányzat: az ország fejlettebb, városiasodottabb részeiből folyik a vándorlás az Alföld és Dél-Magyarország irányába. Dél-Magyarországon voltak a bevándorlóit orvosok mellett „bennszülött"-ek is: ezek közül négy - valamint egy szlavóniai, eszéki születésű — görögkeleti vallású szerb. -16 -2 + 10 +8