Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Moess Alfréd–M. Román Éva: Megyei és városi physicusok Magyarországon a XIX. század fordulóján / 291–310. o.

MEGYEI ÉS VÁROSI PHYSICUSOK MAGYARORSZÁGON 295 Jász-Kun kerületben a XIX. század első évtizedében 4 districtuális physicus működik: egy a Jászságban, egy a Nagykunságban és kettő a Kiskunságban, Félegyháza vagy Halas, ill. Szabadszállás vagy Kunszentmiklós székhellyel. Míg a megyékben a physicusi állások megkettőződése révén nő 1790-1830 között a physicusok száma — a növekedés aránya itt 46%-os —, a városi physicusok számának növekedését az okozza, hogy mind több olyan város alkalmaz physicust, amely korábban nem élt ezzel a lehetőséggel. Az egészségügyi iratanyagból megállapítható, hogy Trencsén városa 1812-ben kért és kapott saját physicust, az előző évben pedig Buda - meglevő két physicusa mellé — harmadikat alkalmaz. A legtöbb városnál úgy áll a dolog, mint a megyék nagy részénél: a beérkezett jelentésekből kitűnik, hogy van physicusuk. így a XVIII. sz. utolsó évtizedében Zombor városában, a XIX. sz. első évtizedében Kisszebenben, Kecskeméten, Újvidéken és Nagykikindán (ill. a nagykikindai kerületben), 1810-1820 között Breznóbányán, Nagykőrösön, Baján, Szentendrén, Versecen, Felsőbányán és Nagybecskereken (ill. a nagybecskereki kerületben), 1820 után pedig Újbányán, Podolinban, Nagyrőcén, Vácott, Makón és Zentán tűnik fel physicus. 1814-ben Szeged városában is működik második physicus. * Ha a történeti Magyarország területét — nagyjából a későbbi fejleményeknek megfelelően — négy tájegységre bontjuk (Felső-Magyarország,

12 Dunántúl,

13 Alföld,

14 Dél-Magyarország),

1 s megállapítható, hogy sem a megyei, sem a városi physicusi állások számának növekedése nem egyenletes a négy tájegység területén és a növekedés üteme sem azonos. Az állások számának növekedése a kérdéses négy évtized folyamán átlagosan 50%-os lévén, Felső-Magyarország 26%-os növekedésével elmarad az országos átlagtól, míg a Dunántúl 67%-os. az Alföld 53%-os és Dél-Magyarország 100%-os növekedésével meghaladja azt. Ez nagyon is érthető, különösen Dél-Magyarország esetében, ahol a telepesek beköltözése a XVIII. század végén még folyamatban volt, ami a lakosság nagymérvű gyarapodásával járt. A városokban a physicusi állások számának növekedése nagyobb volt:*58%-os. Itt a Dunántúl 11%-os, Felső-Magyarország 43%-os növekedéssel maradt el az átlagtól, míg az Alföld 89%-os, Dél-Magyarország 300%-os növekedéssel meghaladta azt. A városok esetében is tehát az ország elmaradottabb részein volt intenzívebb (Dél-Magyarország esetében, már említett okoknál fogva érthetően, kiugróan intenzív) a fejlődés. Az alanti táblázat szemlélteti a physicusi állások számának alakulását az egyes tájegységekben, valamint az ország egészét tekintve: 11 Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Zólyom, Trencsén, Túróc, Árva, Liptó, Gömör, Szepes, Abaúj, Torna, Sáros, Zemplén (északi rész), Ung, Bereg, Máramaros, Ugocsa megyék. 13 Győr, Mosón, Sopron, Vas, Zala, Somogy, Baranya, Tolna, Veszprém, Fejér, Esztergom, Komárom, Pest (pilisi járás) megyék. 14 Pest megye (Dunától keletre esó' rész), Nógrád, Heves-Külsó'-Szolnok, Jász-Kun kerület, Borsod, Zemplén (déli rész), Szabolcs, Szatmár, Bihar, Arad, Békés, Csanád, Csongrád, Bács-Bodrog (bajai járás) megyék. 1 s Bács-Bodrog (bajai járás kivételével), Torontál, Temes, Krassó megyék.