Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
228 FALLENBÜCHL ZOLTÁN A Szepesi Kamara területén Sóvár a legfontosabb hivatal: 1688 óta, mint inspektor s egyben intéző, igazgató (Verwalter) Seldmayer Sebestyén felvidéki nemes áll az élén, helyettese ellenőri minőségben a valószínűleg osztrák származású von Eyselsberg Kristóf Mihály. A Sóvárhoz tartozó uradalmat tiszttartó igazgatja, s alájuk tartozik három bányatiszt is. E szervezet 1690 körül látszik stabilizálódni. A tervezett sóügyi központ azonban mégsem Sóvár, hanem a máramarosi sószállítás, valamint a fontos közlekedési utak metszőpontjában fekvő Tokaj volt. Élén hivatalfőnök („Amtmann") minőségében Weingartler Krisztián, előbb szepesi kamarai altitkár állott, akinek halála után az Udvari Kamara küldötte, Hugg von Winterbach János Kristóf töltötte be e fontos állást. Helyetteseit, ellenőreit észrevehetően a Szepesi Kamara küldte ki. Ez a hivatali központ is 1689-ben jelenik meg, s néhány éven belül annyira megnövekedett, hogy 1695-ben már számvevője (Rationist), kerülője, írnoka és 4 hajdúja van, 1699-től pedig mázsamestere és tutajmestere is, összesen tehát mintegy 10 fő. Ez annál jelentősebb, mert a többi állomások: szám szerint 14, csak nagyon kis létszámmal működnek. Ezek: Beregszász sótisztség (1690-1699 közt mutatható ki), Debrecen sótisztség (1690 óta), Miskolc sóinspektorátus (1689—1696), Munkács (1689 óta, a sószámvitelt a harmincados intézi), Nagybánya sóbeszerzőség (salis praeemptura, 1695 óta, ellenőre is van), Ónod helyettesség (csak 1689-ben; Miskolc látja el), Szatmár sóelosztóság (Salzversilberer-je a helybeli harmincados, 1689—1696 közt), Tiszabecs helyettes sóbeszerzőség, (1689-1690), Tiszaluc (1694-1695; Miskolc látja el), Tiszaújlak sóbeszerzőség (1690-től kezdve), Ungvár sótisztség (1690-től kezdve). Lőcsén is működik királyi sóelosztó, de csak 1689—1691 közt. Két fontos visszafoglalt városban: Szolnokon és Nagyváradon is működik só tiszt, az előbbi helyen 1690-től haláláig Tassy harmincados, az utóbbin 1695-ben Trenchényi harmincados látja el a funkciót. 13 Mindebből az látható, hogy a sóhivatalnokság még nem véglegesen stabilizálódott, az elnevezésekben, funkciókban, személyekben nagy a fluktuáció, sőt, maguk az álomások sem kialakultak még. A máramarosi sóbányák és a hozzájuk kapcsolódó kikötők nem ide, hanem Erdélyhez tartoznak ekkor, A töröktől felszabadított területen — a Budai Kamarai Adminisztráció alatt — nem kevésbé kialakulatlan a sóügy szervezete. Míg a Szepesi Kamara területén 18 főben lehet megállapítani a valódi, főfoglalkozású sótisztviselok számát, itt ezek még kevesebben vannak. 14 Csaknem mindegyik sóelszámolással foglalkozó tisztviselő vagy harmincados, vagy tiszttartó. Alig néhányan nevezhetők valódi sóhivatalnokoknak. Budán 1687-től 1699-ig hatan látták el a sóelosztó tisztét. Baján 1689 és 1694 közt a harmincados viszi a sóügyi számadást is; a független sóhivatal 1701-től számítható; ekkor ellenőr is van. Egerben 1690 és 1696 közt van sóelosztó, de ezt az állást megszüntetik. Stabilabb az eszéki sóhivatal. 1689. április óta készített számadásokat; jelentősége attól kezdve nőtt meg, amikor vezetését 1693 júliusában von Seeau Ferdinánd-János-Miksa vette át. 15 Seeau régi salzkammerguti sótisztviselői családból származott és a sóügy szakemberének számított; ezért is került az annyira fontos eszéki állomásra. Tisztét azonban sokáig egye13 OL Magy. Kam. Lt., Rationes Salinares (E 206) fasc. 21-36. 14 A Budai Kamarai Adminisztráció alatti sóhivatalokra vonatkozólag: OL Budai Kam. Admin., Buchhalterey Acten (E 286) 1 -20. kötet iratai alapján. ls Seeaura vonatkozólag L: Buchhalterey Acten, Tom. 9., Nr. 189, Tom. 11. No. 57-58, továbbá: Wien, Hofkammerarchiv Gedenkbücher, Ungarische Reihe, Bd. 1705/1707, pag. 73. Családját 1. Schrämt: i. m. 69-71.0.
