Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Iványosi-Szabó Tibor: A tallér Kecskeméten, 1626–1711 / 201–224. o.

> 208 IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR például olyan tömegesen verték, hogy a forgalma már inflációs jelleget öltött, és közvetlenül hozzájárult a tallérok drágulásához. így már valójában nem is a tallér, hanem a 15 krajcáros lett a pénzrendszer értékmérője. Ez az állapot csak 1683-ban szűnt meg, amikor a tallér értéke 90 krajcárról 105 krajcárra emelkedett.

1 x Ezt a folyamatot I. Lipót 1692. szeptember 28-i rendelete véglegesítette.

12 A tallérok drágulásához hozzájárult az is, hogy 1659-től a krajcárinfláció elleni védekezésül felhagytak az egész tallérok verésével.

13 A tallér a hódoltság területén is az egyik legelterjedtebb és az egyik legkedveltebb fizetési eszköz volt. Az állami és a helyi adók kiegyenlítése során, a földesúri cenzus megküldésekor, kölcsönök, bírságok lerovására, adásvételnél egyaránt gyakran használt pénz. Fel kell figyelnünk arra, hogy a hódoltság utolsó évtizedében egyre ritkábbá válik a „formális", tehát a ténylegesen kivert tallér.

14 Mind gyakrabban különféle kisebb értékű ezüst pénzek helyettesítik, és 1686-tól leggyakrabban számítási pénzként emlegetik. Sajnos, forrásaink nem minden alkalommal jelzik, hogy vert érméről vagy apróbb pénzekből összeállított tallérról van-e szó. Ezért nehéz helyzetben vagyunk, ha a tallér pénzforgalomban való arányát akarjuk érzékeltetni. Kizárólag azokat az adatokat használhatjuk fel ilyen célra, amelyek félre nem érthetően tájékoztatnak bennünket. A tallér forgalmára utaló egyre ritkább adatok alapján is nyílik azonban lehetőség, hogy e közel száz esztendőben történő változásokat nyomon követhessük. Mindenekelőtt a városi számadások alkalmasak erre, mivel hitelt érdemlően és szükségszerűen pontosan számoltak el az egyes tisztségviselők a kezükbe került összegekről. Bár kétségtelen, hogy ők minden bizonnyal szándékosan visszafogták a vert tallérokat, és a bérek kifizetése valamint a város számára történő vásárlások alkalmával általában a kevésbé értékes apróbb pénzzel fizettek, a még így is igen sokféle pénzfajtából összetevődő elszámolt összegek érzékeltetik, a tallér milyen arányban fordult elő ezekben. Mivel hasonló összesítés más területekről nem áll rendelkezésünkre, az alábbi táblázatok rendkívül hasznos tájékoztatást jelentenek számunkra. Táblázataink összeállításakor az volt a célunk, hogy érzékeltessük: a több pénzféleségben szám szerint hány tallér volt, illetve a tallérok a feltüntetett összegnek milyen százalékát képezték. A maga módján mindkét mutató igen hasznos lehet. A tallér százalékos arányának meghatározását annak és az összes többi pénz dénárértékének alapulvételével végeztük el. Érthető, hogy forrásaink időbeli behatároltsága és jellege szabta meg, mely évből tudunk táblázatainkba adatokat gyűjteni. Bár a választott időpont előttről való az első három adatunk, érdemesnek tartottuk az itt történő közlését, mivel egy távolibb szakasz tallérforgalmába enged bepillantást. 1J Uo. 1180. A még mélyebben fekvő ok a kis értékű aprópénzek értékének folyamatos romlása volt, amely a 15 krajcáros viszonylagos értéknövekedését is eredményezte. R. Geyer: Münz und Geldgeschichte 28-29. (In: A. F. Pribram: Materialien zur Geschichte und Löhne in Österreich. Wien. 1938) adatai a tallér értékváltozását illetően: 1659:90, 1667:96, 1680:96, 1683:1005, 1693:120 krajcár. 12

Kupa: i.m. 14. 1 i

Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a pénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században. T. Sz. 1977. 101. 1 4

E sajátosságokkal is részletesen foglalkozik Búza J. idézett munkájában.