Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Iványosi-Szabó Tibor: A tallér Kecskeméten, 1626–1711 / 201–224. o.

I IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR A TALLÉR KECSKEMÉTEN (1626-1711) / Már a haladó magyar polgári történetírás felhívta a figyelmet arra, hogy politikai történetünk feltárása nem csekély részben gazdaságtörténetünk megírásának függvénye. Nyugat-Európa országainak többsége, valamint Ausztria és Lengyelország már a két világháború között figyelemre méltó sikereket ért el gazdaságtörténetük megismertetése terén. Nálunk 1944-ig nagyon keveset tettek annak érdekében, hogy gazdaságtörténetünket alaposabban megismerjük. Felszabadulásunk után marxista történetírásunk sokat törlesztett ezen adósságunkból. Továbbra is igen nagy a lemaradás az ártörténet kutatása terén. Azonban történészeink figyelmét a XVII. századi gazdaságtörténeti kutatások során érthetően mindenekelőtt azok a jelenségek és folyamatok vizsgálata kötötte le, amelyek Magyarország és a világpiac kölcsönhatásával, a nyugati tőkés fejlődés kisugárzásával és a magyarországi árutermelés sajátosságával voltak szorosabb kapcsolatban. A kutatások másik fő területe a Közép-Kelet-Európa gazdasági és társadalmi fejlődésének Magyarországon jelentkező sajátosságai voltak. Az ezzel kapcsolatos munkák, miként a társadalmi és politikai fejlődésünk kölcsönhatását feltáró monográfiák és tanulmányok sora is kevésbé elmélyülten elemezték, nemegyszer alig érintették a hódoltság területét. Kétségtelen ugyan, hogy e vidék gazdasági és politikai súlya éppen a XVII. század második felében tovább csökkent, viszont azt is tudomásul kell vennünk, hogy hazánk mai területének nagyobb részét éppen az egykori hódoltság alkotja. A fokozottabb figyelmet már csak ezért is megérdemli. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy gyér lakossága, gazdasági elmaradottsága ellenére a XVIII. századi magyar fejlődés egyik meghatározója lett ez az országrésznyi terület. Az itt levő cívis városok sajátos gazdasági és társadalmi élete a következő századok során is jelentősen befolyásolta az alföldi területek fejlődését. Ugyanúgy a Délkelet-Dunántúl egész fejlődésére hatással volt a XVII. századi pusztulás és az itt megbúvó élet. Közismert, hogy a hódoltság egykori területén később jelentőssé vált települések csaknem mindegyike a török pusztítások ellenére lakott maradt. Simontornya, Dunaföldvár, Pécs, Debrecen, a három város (Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd), a Jászkun Kerület, a Hajdúság, Szeged stb. lélekszámával, gazdasági súlyával, katonai erejével kihatott az e vidéken történő hadmozdulatokra, politikai és gazdasági törekvésekre, függetlenségi harcainkra egyaránt. Az utóbbi évtized során valamelyest élénkült a XVII. századi hódoltság iránti érdeklődés kutatóink körében. Több kiemelkedően fontos forrásközlés és tanulmány