Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Bélay Vilmos: Referens-szolgálat a Magyar Országos Levéltárban, 1875–1944 / 187–200. o.
196 BÉLAY VILMOS kötegben elhelyezett cédulákon őrzött kézírások tanúsítják, a munkát Horváth Sándor, Illésy János, Komáromy András, Tagányi Károly és Zákonyi Mihály végezték, illetve amennyiben ez nem egy „kampányszerűen" végzett munka eredménye — ők voltak azok, akik a munkájuk során kezükbe került -, címeres pecsétnyomatokat őrző iratokról a cédulákat elkészítették. 2 7 Több esetben kértek állásfoglalást az Országos Levéltártól jogi személyek (egyesületek stb.) címerhasználati joga ügyében. Néhány példán bemutatjuk a Levéltár állásfoglalását hasonló esetekben. 1924-ben a II. Rákóczi Ferenc Ifjak Bajtársi Szövetsége elnevezésű jobboldali beállítottságú ifjúsági szervezet kérte, hogy a felsővadászi Rákóczi-család címerét használhassa. A Levéltár elutasító álláspontra helyezkedett, kegyeletsértőnek tartotta az ötletet. 2 8 A Hadimúzeum Egyesület engedélyt kért a Belügyminisztériumtól, hogy a magyar állami címert használhassa. A Levéltár az elutasítást javasolta a miniszternek, miután csak hivatalos közület használhatja az állami címert. 29 Egy 1935-ben kelt válaszában kifejezetten leszögezte a Levéltár: nem tartja helyesnek, ha mai jogi személyek egykor élt személyiségek családi címerét használják. 30 Mint ismeretes, ma is szokás, hogy pl. vendéglátóipari üzemek vagy kereskedelmi cégek történelmi családok címereit használják embléma gyanánt. Ehhez nem kérik ki sem a Levéltár, sem más tudományos jellegű intézet véleményét, mert úgy gondolják, hogy ennek jogi jelentősége nincs, csak dekoráció. 3 * Magyarországon — ugyanúgy mint a legtöbb más államban is — a múlt század végéig meglehetős zűrzavar volt tapasztalható a helységnevek tekintetében. Számos azonos nevű helység volt az ország területén (pl. Lipszky 1808-ban megjelent Repertóriuma szerint 30 Almás és 20 Szőlős helység volt az akkori Magyarországon, Erdély nélkül). Ugyanakkor nem egy olyan helység akadt, amelynek nevét különféle formában használták, nem is szólva a helyesírás ingatag voltáról. Mindezek az igazgatásban számtalan nehézséget okoztak. A baj végleges megszüntetésére az 1898. évi IV. törvénycikk felállította az Országos Községi Törzskönyvbizottságot és elrendelte, hogy ezentúl minden magyarországi helységnek csak egyetlen hivatalos neve lehet. Előírja a törvénycikk, hogy a „többféle nevezettel bíró" községek hivatalos nevének kijelölése, az azonos elnevezésű községeknek előnévvel vagy új névvel való ellátása, a községek nevének megváltoztatása, nemkülönben a hivatalos községnevek helyesírásának megállapítása a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. A belügyminiszter fenti jogát az illető község, a törvényhatósági (vármegyei) közgyűlés meghallgatásával gyakorolja. Az Országos Községi Törzskönyvbizottságnak állandó tagjai a Központi Statisztikai Hivatal igazgatója, aligazgatója és az Országos Levéltár vezetője, ül. annak helyettese. A bizottság kinevezett tagjai a miniszterelnök, a belügy-, a pénzügy-, a kereskedelemügy-, a földművelésügyi, a vallás- és közoktatásügyi, végül a honvédelmi miniszter képviselői (általában minisztériumonként kétkét fő). 27 Ez a cédulakatalógus az IUésy-féle gyűjteménnyel együtt az A 131. fond része (a magyar kancelláriai levéltár segédletei közt). 2 8 OL Alt. ir. 1-527-1924. Előadó: Döry Ferenc. 2 9 OL Ált. ir. 1-785-1924. Előadó: Döry Ferenc. 30 OL Ált. ir. 1-1066-1935. Előadó: Szabó István. 3 ' Például a Hegyaljai Pincegazdaság a Rákóczi-címert.
