Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Bélay Vilmos: Referens-szolgálat a Magyar Országos Levéltárban, 1875–1944 / 187–200. o.

REFERENS-SZOLGÁLAT A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN 193 a tisztikar tekintélyének emelését célzó intézkedése rendkívül megnövelte az Országos Levéltár referens-szolgálatát. A nemesség-igazolási ügyek megsokasodásának másik oka a császári és királyi kamarásság elnyeréséért való buzgólkodás. 1918-ig az uralkodó adományozhatott „császári és királyi kamarási" méltóságot olyan nemesi családból származó egyéneknek, akik tizenkét nemes őst tudtak kimutatni, éspedig nyolcat az apai és négyet az anyai ágon. 1918 októbere után, a királyi trón betöltetlensége miatt további kamarási kinevezésekre nem kerülhetett sor. Akadt azonban olyan ügyfél, aki azt javasolta a kormánynak, hogy alapítsanak „magyar királyi kamarási" méltóságot. A javaslatot az Országos Levéltár ellenállása miatt visszautasították. A Levéltár álláspontja szerint ez közjogi szempontból képtelenség.

20 Külön problémát jelentettek, főleg az első világháborút követő két évtizedben a székely nemesek. A székelyek rendi jogállása a feudális korban különbözött a magyarországiaktól. A székely nemzet - mint ismeretes — katonai szolgálat szempontjából három rendre tagolódott: 1. a primőrök (latinul: principales, proceres, potiores, Siculi maiores, Siculi superiores, magyarul: főurak, főemberek, főrendek). Ők háború esetén többedmagukkal vonultak harcba, 2. a lófők rendje (latinul: primipili, magyarul nevezték őket lovas székelyeknek is), akik egyedül, de lóháton mentek a harcba, 3. végül a közszékelyek (latinul pixidarii, magyarul nevezték őket darabontoknak vagy puskásoknak is), akik egyedül, gyalogosan vonultak be. Az első világháború után divattá vált, hogy azoknak a székely családoknak a tagjai, akik a fentebbi felsorolásban az első két helyen említett rend egyikéből származtak, családnevük elé, mint rangjelző szót odaírták a „primőr" vagy Jófő" szót. Ez hasonló volt a grófok vagy bárók rangjelző szóihoz, tehát a laikus közvélemény szemében ezzel előkelőbbnek tűntek. A rangjelző szó mellé odavették rendszerint az eredeti lakóhelyükre utaló „előnevet". így jöttek létre olyan jellegzetes nevek, mint ,,Dálnoki lófő Miklós Béla". Ezek a székely családok kezdetben hatósági engedély nélkül kezdték nevüket így írni, de már az 1920-as évektől kezdve előfordul, sőt nem is ritkán, hogy a Belügyminisztérium vagy maguk az ügyfelek ilyen ügyben a Levéltár véleményét kérik Nem egy olyan beadvány található az Országos Levéltár irattárában (Y szekció), amelyben a primőr rendből származó azt kéri, hogy családi címerén a magyarországi és erdélyi bárókhoz hasonlóan hétágú koronát használhasson, és a bárókhoz hasonlóan magát „méltóságosnak" tituláltassa. Minthogy több ilyen tárgyú megkeresés érkezett a Levéltárhoz, ismét és ismét leszögezte a maga álláspontját: a családot valóban megilleti a „primőr" rangjelző szó, ha hitelt érdemlően bebizonyítja, hogy abból a rendből származik. Ezzel szemben sem a hétágú korona használatának, sem a „méltóságos" címzésnek nincs jogosultsága. Magyarázatképp hozzáfűzte a Levéltár, hogy a bárók közül - ellentétben a laikus közfelfogással — csak azokat illeti meg a „méltóságos" cím, akik születési jogon tagjai az országgyűlés felsőházának. Ha más bárók így címeztetik magukat, nem járnak el jogszerűen.

2 ' Nemességet a magyar közjog szerint csak koronás király adományozhatott. A kormányzó jogkörét szabályozó 1920. évi I. törvénycikk 13. §-a kifejezetten nem adta 20 OL Ált. ir. 1-809-1924. Előadó: Döry Ferenc. 1 • OL Ált. ir. 1-671-1938. Előadó: Bottló Béla. 3 Levéltári Közlemények 1979/2