Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - KRÓNIKA - Egey Tibor: Dr. Endrényi Ferenc (1919–1979) / 155

KRÓNIKA Dr. ENDRÉNYI FERENC (1919-1979) Azok közé tartozott, akiknek életrajzi adatai puszta felsorolása is óhatatlanul Koruk történelmét juttatja eszünkbe, s benne az embert nehézségeivel, gondjaival, bánatával és örömével együtt. Temesváron, 1919. július 5-én született. A család 1921-ben Romániából Budapestre költözött. Az édesapa, aki gyógypedagógus volt, korán meghalt, 1927-ben. Az ifjú Endrényi Ferenc jogi pályára készült. Egyetemi tanulmányait 1937-ben kezdte meg. Harmadéves korában munkát vállalt a Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézetben. Évekig volt ott napidíjas. Pécsett 1943 januárjában államtudományi ismeretekből doktorált s még abban az évben katonai szolgálatra vonult be. Az angol hadifogságból 1945 októberében tért haza. 1946 tavaszától a fővárosi kerületi elöljáróságok munkatársa lett, anyakönyvvezető volt a nyolcadik, később a negyedik, illetve az ötödik kerületben. E munkakörben nagy tapasztalatra tett szert, s ezért nem volt véletlen az, hogy 1953 októberében reá esett a választás akkor, amikor a Levéltárak Országos Központja a háborúban elpusztult anyakönyveket pótló munkálatok irányítására szakembert keresett. Mint a LOK munkatársa, abbeü minőségében igen értékes, hasznos tevékenységet fejtett ki. Rövid időre, 1954-ben Budapest Főváros Levéltárához került, de 1955 októberében már ismét a Levéltárak Országos Központjának a munkatársa. A belső nyilvántartási rendszer kiegészítése és naprakész karbantartása a feladata ekkor. A levéltári központ átszervezése után, 1957-ben a Budapesti 2. sz. Állami Levéltár, a mai Pest megyei Levéltár közvetlen jogelődjének igazgatóhelyettese lesz. Igazgatási teendői ellátása mellett az intézmény 18761950. évi történeti iratanyaga levéltári feldolgozását szervezi és vezeti a tájékoztató, ügyfélszolgálati munkát. Endrényi Ferencet 1975. április közepétől ismét az országos irányító szerv munkatársai között találjuk. Kollégái a Pest megyei Levéltárban kissé nehéz szívvel „búcsúztak" tőle, akit emberségéért, segítőkészségéért, egyenességéért, közvetlenségéért és humoráért ott is, másutt is mindenki kedvelt, de megértették, szükség van a tapasztalatára, ismét komoly, országos feladatokat kell megoldania. A Levéltári Igazgatóság főelőadójaként többek között a modern iratkezelési rendszerek és az új adathordozók megjelenésével kapcsolatos teendők és gondok gazdája lett. Tudományos munkássága kapcsán elsősorban két dologra fog a magyar levéltáros társadalom igen hosszú ideig emlékezni. író, szerkesztő társa volt annak a kollektívának, amelyik 1962-ben közreadta a területi levéltárak fondjegyzékének bevezető kötetét. Szerkesztője s írója volt a nemrég megjelent, évtizedes hiányt pótló Levéltári ismeretek kézikönyvé-nek. Ez utóbbit már nem foghatta kezébe. Tragikus körülmények között hunyt el 1979. március 1-én. Egey Tibor "f