Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók (1867-1918) 153 Ramberg, Hermann; Ramberg Ármin (1849. júl. 25-től osztrák nemesés) báró (Bécs, 1820. nov. 24. — Grác, 1899. dec. 26.): osztrák lovastiszt, a königgrätzi csatában az 5. sz. vértesezredet vezényelte, vezéró'rnagy és a 14. gyaloghadosztály parancsnoka, altábornagy 1874. május 1-vel, a 19. gyaloghadosztály parancsnoka 1875-ben, pozsonyi parancsnokló tábornok, valóságos belső titkos tanácsos 1881-tŐl, lovassági tábornok 1881. november 1-vel, a 13. hadtest parancsnokává kinevezve 1882. december 1-én azzal, hogy ameddig ezen állomásán marad, a zágrábi parancsnokló tábornok címet viselheti, királyi biztosnak kinevezve Hbrvát-Szlavón-Dalmátországokba és az ezen országokkal 1881. évben egyesített volt határőrvidékbe az ezen országokkal egyesített volt határőrvidéken előfordult események folytán szükségessé vált intézkedések végrehajtása, valamint a közigazgatásnak s általában az országos kormányzatnak azon ideig való ideiglenes vezetése végett, míg a báni állás ismét betölthető lesz 1883. szeptember 4.-1883. december 1., azzal, hogy a netán szükségesnek mutatkozó további utasításokat a magyar miniszterelnöktől veszi, a 13. hadtest parancsnoka és zágrábi vezénylő tábornok 1889-ig, a 96. sz. gyalogezred ezredtulajdonosa. Rauch Levin báró, nyéki (Zágráb, 1819. okt. 6. - Luzsnica, Zágráb m., 1890. aug. 25.): Rauch Dániel báró és nagyjókai Farkas Erzsébet fia, Rauch Pál báró horvát bán atyja. Tanulmányait Zágrábban és Győrött végezte, 1848-ban Grácba, majd Zágráb megyei birtokára vonult vissza, 1860-ban a horvát gazdasági egyesület elnökévé választotta, de az abszolút kormány nem erősítette meg a választást, a báni méltóságnak horvátországi és szlavóniai királyi helytartója (báni helyettes) 1867. június 27.-1868. december 8., hivatalát elfoglalta július 2-án, mint báni hely tartónak, nevéhez fűződik az 1868. évi magyar-horvát kiegyezés megvalósulása, Horvát-Szlavón-Dalmátországok bánja 1868. december 8.-1871. január 26., örökös jogon főrendiházi tag haláláig, a Szent István-rend középkeresztese 1868-tól, Zágráb város díszpolgára 1868. szeptember közepétől, valóságos belső titkos tanácsos 1869-től. Az első polgári kormányzó volt Horvátország közigazgatása élén. Rauch Pál báró, nyéki (Zágráb, 1865. febr. 20. - Zágráb, 1933. nov. 29.): Rauch Levin báró horvát bán fia. A budapesti egyetemen jogot végzett, a horvát országgyűlésnek 1895 óta tagja, a horvát-szlavón országgyűlés által a magyar országgyűlésbe küldött képviselő 1906-tól, horvátszlavón-dalmátországi bán 1908. január 8.—1910. február 5., valóságos belső titkos tanácsos 1908. június 24-től, főrendiházi tag, a horvát országgyűlés örökös tagja; a Monarchia összeomlása után több hónapig fogságban volt. Skerlecz Iván báró, Iomniczai (Oroszló, Baranyám., 1873. júl. 3. - Budapest, 1951. jan. 12.): a kalocsai gimnáziumban érettségizett, jogi tanulmányait Pécsett és Budapesten végezte, miniszterelnökségi fizetés nélküli fogalmazógyakornok 1896. február 9-től, segédfogalmazó 1896. június 16-tól, fogalmazó 1899. október 22-től, segédtitkár 1901. szeptember 6-tól, miniszteri titkár 1904. november 5-től, miniszteri osztálytanácsos 1906. április 8-tól, miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel felruházva 1909. április 14-től, miniszteri tanácsos 1911. június 30-tól és a magyar ügyek előadója a kabinetirodában Daruváry Géza osztályfőnök helyettesítésében, a miniszterelnökség elnöki osztályának vezetője 1912. április 29-től, Horvát-Szlavónországokba királyi biztos 1913. július 21.-1913. november 27., Horvát-, Szlavón-Dalmátországok bánja 1913. november 27.—1917. június 29., valóságos belső titkos tanácsos 1913. július 21-től, főrendiházi tag, a gyalogsághoz hadnaggyá kinevezve 1916. december 21-i ranggal, Eszék, Várasd, Pozsega és Károly város városok díszpolgára. Sokcsevics József báró; eredeti névírással Josip Sokcevic (Vinkovce, Szerem m., 1811. márc. 7. Bécs, 1896. nov. 16.): osztrák katonatiszt, őrnagyként szolgált Nagyszebenben 1840-től, a Máriássy-ezred parancsnoka 1846-tól, vezéró'rnagy és a Bánság katonai főparancsnoka és kormányzója 1849-től, a negyedik hadsereg főhadsegéde, altábornagy és a hadseregi főparancsnokság elnökségi irodájának főnöke 1857. február 26-tól, valóságos belső titkos tanácsos 1858-tól, báni helytartó 1858. március—1859. július, Horvát- s Tótországok (Szlavónia) bánja, főkapitánya s kormányzója, Fiume kormányzója, a zágrábi báni tábla elnöke és zágrábi parancsnokló tábornok 1860. június 19.-1867.