Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.

94 Dóka Klára Azonban a Mosoni-Duna ügye sem új kezdeményezés, hanem csak a régi munka folytatása volt. Walcher továbbra is a hajózási igazgató címet viselte, de ténylegesen kamarai beosztott lett. A régi, kamarai mérnöki személyzet „Vízügyi" vezetőjének Hubert Zsigmondot tekintették, aki azonban ebben az időben sem dolgozott Magyarországon.

6 3 A víziutak ügye II. Józsefet is foglalkoztatta. 1783-ban kérdést intézett a magyar kancelláriához, hogy miképpen lehetne a magyarországi folyókat hajózhatóvá tenni. A kancellária az addigi eredmények és problémák ismertetésével számolt be az uralkodónak.

64 Volt olyan javaslat is, hogy az egész vízszabályozási ügyet vegye át a helytartótanács, mert a kamara nem tud elérni eredményeket. Ezt a javaslatot elvetették, mivel a pénzügyi ellenőrzésnek nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint hogy a folyószabályozási ügyeket a kamarától elválasszák. A kamaránál 1784-ben státusrendezésre került sor. Mivel a vízszabályozás mellett az építési ügyek intézésével is hasonló problémák voltak, 1784-ben mindkét műszaki szervezet átalakítása napirendre került.

65 A kamara állandó vagy időszaki munkákkal megbízott műszaki személyzete ebben az időben kb. 40 fő volt. Nagyobb részük kizárólag építési ügyekkel foglalkozott. Vezetőjük az 1783-ban megszervezett bécsi építési főigazgatóság (Allgemeine Ober Hofbau Direction) fennhatósága alatt álló alépítész. 1783-ban Tallherr Józsefet jelölték erre a tisztségre. Működése idején kezdett kialakulni a kamara építési hivatala. A személyzet 1783-ban fizetésemelést kért. Tallherr már ekkor felvetette, hogy a kormányszékek Budára költözésével feladataik megnövekedtek, és ezt a meglévő személyzettel nem tudják ellátni.

6 6 Egy önálló építési departamentum felállítása feltétlenül szükséges lenne. Tallherr főleg a rajzolók, tervezők, másolók hiányára panaszkodott. Ezeket az embereket a térképek, épülettervek, úrbéri felmérések, folyószabályozási tervek készítéséhez és másolásához egyaránt tudták használni. Ezért azt javasolta, hozzanak létre közös szervezetet, amelyben a rendelkezésre álló személyzetet összpontosítani lehet.

6 7 Az átszervezésben — a gazdasági szempontok mellett — műszaki tényezők is közrejátszottak. A nagyarányú építkezések szükségessé tették, hogy a műszaki személyzet mindig készenlétben álljon. Nagyobb beruházások esetén nőtt a kockázat is, és a bonyolultabb feladatokat nem lehetett a kőműves mesterekre és pallérokra bízni. A vízügyi munkák jellege is megváltozott. A folyók hajózhatóvá tételével foglalkozó személyzet tevékenysége egyre inkább a tényleges műszaki munkára korlátozódott. Az évek folyamán világossá vált, hogy a folyók hajózhatóvá tételét nem lehet egyszerűen manuális munkával és némi irányítással elvégezni. A kitisztított partokat folyamatosan gondozni kellett, a primitív kotrással kialakított folyómedrek — ha az eredeti okokat nem szüntették meg — ismét elfajulhattak. A bajok gyökeres megoldása már komolyabb műszaki munkát igényelt. Mind gondosabban kellett elkészíteni a folyók térképeit, átvágásokkal, párhuzamművek vagy sarkantyúk építésével rendezni a vízfolyást, ha a szabályozást véglegesen meg akarták oldani. Egyre fontosabb volt az, hogy a víziutak biztosítása mellett már az árvíz elleni védekezés érdekében is kívántak dolgozni. A 6 3 OL E 56. jegyzőkönyvek 1781. 54

Uo. 1783:5855,8168. 6 spolónyi, 1964. 230. 66

Nagy István i. m. 1971. 211. 67

OLA39. 1784:2805,3821,4462,9026,9835.