Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején . 73 legalábbis a XV. sz. végéig mégiscsak rövid epizód maradt, és a prelátusok és bárók hatalma mindig helyreállt. A XV. sz. 50-es éveiben Vitéz János mint V. László titkos kancellárja kísérelte meg a tanács megreformálását, de tervei kudarcot vallottak. 5 8 Arra lehetne gondolni, hogy Vitéz, aki több mint tíz évig legszorosabb tanácsadója volt Mátyásnak, aki őt főkancellárrá és esztergomi érsekké is kinevezte, 59 lehetőséget kapott tervei végrehajtására. Mátyás, aki számos főpap és főúr ellenzése mellett és a köznemesség segítségével lett király, 60 uralkodását valóban a rendi mozgalom támogatásával kezdte. Rendszeresen hívott össze országgyűléseket, megvédte a köznemességet, sőt a királyi városokat is a nagyurak túlkapásaitól. Különösen a megyékben vezető szerepet játszó, tehetős középbirtokos nemességet támogatta. 61 Mégsem került sor tanácsi reformra, 6 2 sőt a prelátusok és a bárók magukat továbbra is — a királytól is elismerve mint „totum regnum representantes" tekinthették. Mátyás korában ez a kifejezés csak a királyi tanácsra vonatkoztatva nemegyszer előfordul; igaz, egyre gyakrabban értelmezték ezt a formulát már úgy is, hogy ez magába foglalja az alsóbb rendeket vagy legalábbis a köznemességet. 63 Ám addig, míg Mátyás a rendek által megajánlott adópénzeken a st Mályusz, A magyar rendi állam i. m. 98-100. - Hat-hat főpapból, báróból és nemesből alkotott tanácsra gondolt. S9 Bónis, A jogtudó értelmiség i. m. 149-150, 170-171, 224-227. 60 Vö. Elekes, A középkori magyar állam i. m. 201-204. 61 A gazdag irodalomból 1. pl. Mályusz, A magyar társadalom i. m. 360-382. - Elekes Lajos, Rendiség és központosítás a feudális államokban. (Problémák a kérdés kelet-európai vonatkozásainak kutatásában, különös tekintettel a XV. századi Magyarország viszonyaira.) Bp. 1962, 62-81. - Uő, A középkori magyar állam i. m. 201-265. 62 Amikor Mátyás 1458-ban király lett, két királyi bíróságot létesített, a „specialis" és a „personalis praesentia regia"-t. A „specialis praesentia"-nak hat választott előkelő köznemesi ülnökkel kellett ítélkeznie. (1458: 32. te. Kovachich, Sylloge i. m. I. k. 147.) A „personalis praesentia" ülnökei a prelátusok és a bárók maradtak. A két bíróságot a király 1464-ben egyesítette a „personalis praesentia" neve alatt. így továbbra is a fó'papok és főurak voltak a bírótársak. Igaz, hogy noha a törvény erre nem kötelezte a királyt, mégis találunk a tehetős középnemességhez tartozó ülnököket a bíróságon, de ezeknek nem sok befolyásuk volt a prelátusok és a bárók mellett. Vö. Szilágyi i. m. 93-118. - Bónis, A jogtudó értelmiség i. m. 245—265. - A bírói tanács köznemesi ülnökei azonban a jelek szerint politikai ügyekben nem jutottak szóhoz. - Megjegyzendő, hogy a „specialis praesentia" tanácsában is helyet foglaltak a prelátusok és a bárók, nemcsak a hat köznemesi ülnök. Vö. pl. Dl. 15574,15655, 15676 stb. Szilágyi i. m.-ben az 1458-1526 közti királyi oklevelek kancelláriai jegyzeteiből akarta a királyi tanács működését rekonstruálni. Azt sikerült bebizonyítania, hogy azoknak az oklevél-kiállítási parancsoknak a száma, amelyeket nagy feudális urak közvetítettek a kancellária felé, rohamosan csökkent. (1458-1460 közt még 79%, 1461-1470: 50%, 1471-1480: 25%, 1481-1490: 7%./. m. 60. Ezzel szemben nőtt a hivatali és titkári - Szilágyinál kancelláriai —relációk száma.) Ezekből a számokból logikusan következtetett a feudális nagyurak befolyása csökkenésére. Ez azonban egyrészt valószínűtlen, másrészt ellentétben áll a tanács működésére vonatkozó egyéb forrásokkal. Nem a tanácsból szorultak ki a nagy feudális urak, csak a rutin jellegű tevékenységtől tartották magukat távol. Azt sem vette Szilágyi figyelembe, hogy a királyi okleveleknek csak alig valamivel több mint tíz százalékán van relációs jegyzet, a fontosabb okleveleknél ez az arány még kisebb. A relációs jegyzetek jelentőségéről, a tanács és a kancellária viszonyáról más helyen kívánok írni. * 3 L. fenn, 43. j.
