Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Buzási János: A kapitalizmuskori vállalati iratanyag levéltári rendezésének problémái / 3–21. o.

6 Buzási János érdekeltségét,

7 nem is beszélve számtalan áttételes érdekeltségéről. Ettől azonban el kell tekintenünk, nemcsak azért, mert következetes megvalósítása lehetetlen. Ilyen alapon bankok köré csoportosíthatnánk jószerivel az összes vállalati fondokat, lehetetlenné téve ezzel mindennemű gazdasági ágazati csoportosítást. A magyarországi levéltári gyakorlatban jelenleg kétféle, egymással rokon gazdasági ágazati csoportosítás érvényesül. A tanácsi levéltárakban a gazdasági szervek fondcsoportján belül négy, gazdasági főágazatok szerinti fondalcsoport van: ipari üzemek, kereskedelmi és közlekedési vállalatok, hitel- és biztosításügyi szervek, mezőgazdasági üzemek. Budapest Főváros Levéltárában ezeket a fővárosi közüzemek fondalcsoportja egészíti ki. Az Országos Levéltárban nincsenek gazdasági főágazatok szerinti fondalcsoportok, ehelyett a vállalati iratanyag fondjai 22 szakágazati csoportra oszlanak. A fondálcsoporton belül ilyeneket alakított ki Budapest Főváros Levéltára is. A differenciált csoportosítást e két levéltárban a vállalati iratanyag nagyobb mennyisége teszi indokolttá. Nem mondhatjuk, hogy a vállalati iratanyag csoportosításában tökéletes az összhang az Országos Levéltár és a tanácsi levéltárak között. A tanácsi levéltárakban például egységesen a mezőgazdasági üzemek fondalcsoportjában vannak az összes uradalmak (kincstári, közalapítványi, egyházi és családi uradalmak, valamint a mezőgazdasági részvénytársaságok), míg az Országos Levéltárban az ilyen fondokat a fondképző szervezeti hovatartozása vagy típusa szerint osztották be a megfelelő szekcióba.

8 Itt a kincstári uradalmak a megfelelő kincstári főhatóság, a magyar kamara vagy a pénzügyminisztérium levéltárába (E, illetve K szekció), a közalapítványi uradalmak úgyszintén az illetékes főhatóság, a helytartótanács vagy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium levéltárába (C, illetve K szekció), a családi uradalmak a birtokos család levéltárába (P szekció), a mezőgazdasági részvénytársaságok pedig a gazdasági levéltárba (Z szekció) kerültek. A tanácsi levéltárak kizárólagosan alkalmazzák a gazdasági ágazati csoportosítást, míg az Országos Levéltárban ezt történelmi periodizációs szempontok és szervezeti összefüggések erősen módosítják. A gazdasági ágazatok szerinti csoportosítás szabálya alól az Országos Levéltárban további kivételek is vannak. Itt merőben szervezeti összefüggések alapján alakítottunk ki néhány nagyvállalati fondcsoportot, mert a tulajdoni és szervezeti kapcsolatokat fontosabbaknak tekintettük és a gazdasági ágazati szempont rovására érvényesítettük. Ilyen például a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és vállalatai fondcsoportja. Ebben a fondcsoportban, amely elsődleges gazdasági profilja, a kőszénbányászat alapján a bányavállalatok szakágazati csoportjába került, a széntermékek hasznosítására épült egyéb iparágak is megtalálhatók: villamos energia előállítása és szolgáltatása (Fejérmegyei Villamossági Rt.), építőanyag-ipar (Beremendi Portlandcement- és Mészművek Rt.), üvegipar (Hazai Mechanikai Palackgyár Rt.). Hasonló a helyzet a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. fondcsoportjában. A konszern gazdasági tevékenységének meghatározó eleme a vaskohászat, de magában foglalja a kiszolgáló ágazatokat is, mint vasércbányászat (Ruda7

194l-es adatok. 8

A szekció egyes esetekben nagyjából megfelel a fondfőcsoportnak (Z szekció = XI. fondfőcsoport), máskor egy szekció több fondfőcsoportot foglal magában (P szekció = VIII—X. és XII-XIV. fondfó'csoport), legtöbbször azonban ilyen összefüggés nem állapítható meg közöttük.