Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Ladányi Erzsébet: Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez / 51–59. o.
Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez 57 házaknak a kerületét, tizedjövedelmét, sőt rögzíti azt is, hogy a 10 falu népének az általa épített egyház kerületébe kell tartoznia. Ennek az ívnek a 12. századot érintő részét legvilágosabban a barátkai plébánia alapítása világítja meg. A barátkai plébánia magánegyház volt. Az oklevél szerkezete pontosan mutatja az eseményeket: az érsek megérkezik a szén telesre. Mielőtt felszentelné a templomot, kérésére a templomot alapító Euzidinusnak a jelenlévők előtt el kell mondania, hogy milyen adománnyal látta el az egyházat. A gazdag adomány méltó része az összefüggő határjárással leírt föld területe is. 24 Euzidinus adományának megtétele (leírása) után még mindig nem a szentelés következik, mert az érsek 3 napig vár arra, hogy lesz-e az adománynak ellentmondó? Mikor eltelik az az idő és ellentmondás sem történik, felszenteli a templomot „Omni et enim rite consecracione adimpleta", és három falut, Barátkát, Vitket és Lévát rendeli hozzá plébániakerületként. Mind Euzidinus, mind saját rendelkezése megerősítéseként saját pecsétje alatt kiadja az oklevelet, amely tartalmazza a templomszentelésen - tehát Euzidinus adománytételekor is—jelenlévők ne vét is. Azáltal, hogy nem beszél a templom építéséről, csak a felszentelést közvetlenül megelőző és követó' eseményeket tartalmazza, az oklevél rendkívül szűk időhatárok között mutatja be az eseményeket. Az események rögzítésénél használt igeidőknek külön is jelentőségük van. Az érsek tevékenységével kapcsolódó oklevélrészekre az egyes szám 3. személy és a múlt idő használata a jellemző. Az oklevélben Euzidinus egyes szám első személyben és jelen időben szólal meg. Az Euzidinus-oklevél az érseki oklevél végére tett anathémával lesz teljes. A barátkai egyház alapításáról, felszenteléséről és plébániakerületté tételéről kiadott oklevél hiteles. A „parochia" értelmezése az oklevél elején egyértelműen „comitatus", de az „in parochiam concessit" már a plébániakerületet jelöli. A terminusoknak több jelentésük szerinti pontos fordítása nehéz feladat. 25 A plébániaszervezet megítélésben pedig csak „zavart kelt" a 13. század sajátos plébánia-értelmezése is, amely az exempt plébániát és a plébániát úgy különböztette meg egymástól, hogy az előbbit plébániának, az utóbbit pedig „simplex ecclesia parochialis"-nak írta. 2 6 A Martirius-oklevél hitelességéből még egy nagyon fontos ténynek a hitelessége következik: a 12. század közepén Léva falu mellett az ott tartózkodó hospeseknek igen laza szervezete létezhetett, a „conventus hospitum de Léva". 27 Ennek az adatnak az értékelése, jelentőségének bővebb kifejtése — úgy véljük — már nem az oklevél hitelességét vizsgáló tanulmánynak, hanem a korai magyar várostörténetnek a feladata. Ladányi Erzsébet 24 Marsina a határjárásban előforduló „méta" megjelölést is későbbinek tartja, szerinte a 12. század első felére a „terminus" használata a jellemző. A méta a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében is előfordul már, 1075: Terram . .. dedi cum propriis metis et terminis. CodSlov í. 54.1. Gervasius nyitrai püspök oklevelében 1105-1116: metas recuperavit. CodSlov I. 62.1. 2 s Az Árpád-kori törvények és zsinati határozatok gondos fordítójának, Szilágyi Lorándnak fordítása a parochia esetén nem pontos és következetlen is. A parochiát egyházközségnek, pap lakásának fordítja az első esztergomi zsinati határozat 16. és 65. cikkelyében. Árpád-kori törvények. Ford. Szilágyi Loránd. Budapest, 1961. pass. 2i Mályusz, Egyházi társadalom 127.1. 27 A conventus-nak ilyen értelemben való előfordulása Magdeburg 1188-ban kelt kiváltságlevelében: Quellensammlung zur Frühgeschichte der deutschen Stadt (bis 1250). Bearbeitet v. B. Diestelkamp. = Elenchus fontium históriáé urbanae. 1. Leiden, 1967. 155.1.
