Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Ladányi Erzsébet: Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez / 51–59. o.
Az Euziáinus-oklevél hitelességének kérdéséhez 55 királyi servienssel tenné egyenértékűvé. A III. Béla korára hamisított, a Pozsony megyei Márk és Petus nemesi voltát igazoló és megerősítő királyi oklevél érvelésében éppen a 13. századi nemesi libertást elnyert serviens szólal meg: „Hü uero dicentes se esse liberos et militari armatu in exercitu domini regis equitandos, tamquam decet nobiles servientes." 15 Hasonló jellegű hamisítvány az a III. István korára keltezett oklevél is, amelyben a király Deke nevű famulusának nemességet és a királyi udvarban való tartózkodás jogát adja: „nobilitate dotaui et in aula nostre Maiestatis assiduitate famulari constitui". 16 A Martirius-oklevélben ilyen utalás, indokolás nincsen. Az oklevélnek ez a kifejezését akkor lehetne hamisnak ítélni, ha a „serviens regis" csak nemesi libertasú királyi servienst jelentene, ez azonban nem így van. Más kérdés, hogy egy esetleg vitatható értékű terminus használata elegendő ok-e a hitelesség kétségbevonásához. 1 7 A Marsina által vitatott terminusok közül, úgy tűnik, a parochiának plébániakerületként való alkalmazása a legsúlyosabb érv, amely az oklevél hitelessége ellen szól. Marsina szerint a 12. században, de még a 13. század elején is a parochia megyét vagy főesperességet jelölt, de kérdés, hogy vajon más értelemben előfordulhatott-e? Más megfogalmazásban: ismerte-e all. század vagy a 12. század a parochiának plébánia értelmezését? A válasz feltétlenül igenlő. Már a 9. században is legalább kétféle jelentése van: egyszerre jelöli a nagyobb egyházi területi egységet (tartományt, provinciát, püspökséget) és egy kisebb egységet, a plébániát. 18 Legkorábbi előfordulásai Itáliához köthetők, ahol a keresztelőegyházat már a 6. századtól kezdve, bár kezdetben elég bizonytalan körülírással adják meg, parochiának lehet minősíteni, sőt annak is nevezik. Ennek a parochiának a jogai fokozatosan bővülnek, a keresztelést a temetés majd a tizedjog egészíti ki. A 11. században Itáliában és a német területeken is a parochia egyre inkább, egyre gyakrabban plébánia értelemben válik használatossá, de esetenként az egyszerű territórium jelentése is megmarad. 19 Hazai forrásaink közül először László törvényében említik, az egyházi ünnepek megtartását szabályozó cikkelyben: „. . . et unaqueque parochia suum patronum et dedicationem ecclesie celebret". Érdekes módon a törvény kritikai kiadásában Závodszky által párhuzamba állított kapítulárék megfelelő részei itt nem parochiát, hanem ora,S MES I. 131. 1. Krit. j. 146. sz. Szentpétery megjegyzi: Á túlságosan fejlett szerkezet, külsejének korszerűtlen volta a hitelesség ellen szól. Szerkezete elüt az Adorján kancellár kezéből kelt oklevéltől. 16 Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár (a továbbiakban: ÁUO) I-XII-k. Pest, 1860-Budapest, 1874. XI. k. 37. 1. Krit. j. 123. sz. Keltére vö. még Karácsonyi János: A hamis és hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Bp., 1902. 4. 1. Kubinyi i. m. 81.1. 17 Walter Schlesinger: Das älteste Freiburger Stadtrecht. Überlieferung und Inhalt. Zeitschrift der Savigny Stiftung für Rechtsgeschichte, germanistische Abteilung 83 (1966) 68.1. "Nagyobb területi egységet jelent: „. .. ut presbyteri alterius parochiae sine litteris commendaticüs non recipiantur". Kisebb egységet, parochiát jelent: „. .. ut nullus presbyter in alterius parochia missam cantare praesumat". 810-813-tól idézi Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp., 1904. 102-103.1. 1 ' Willibald M. Plöchl: Geschichte des Kirchenrechts. I. k. Herold Verlag, Wien-München (1953), 322.1. és köv. 1. A 11. századi jelentésváltozásra Dietrich Kurze: Pfarrerwahlen im Mittelalter. Ein Beitrag zur Geschichte der Gemeinden und des Niederkirchenwesens. Böhlau Verlag, Graz-Köln, 1966. 13. és köv. 1.
