Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Ladányi Erzsébet: Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez / 51–59. o.

Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez 53 rendelkezések modorában van kiállítva és tartalma miatt tér el az egyszerű végrendeletektől.

8 Györffy Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza c. művében szintén hitelesként idézi.

9 Az oklevelet a magyar „Eigenkirche" szempontjából tárgyalja Mályusz, aki az 1156 körüli Euzidinus-féle adományozás megtörténtéi két később keltoklevélre is hivatkozva, teljesen bizonyítottnak ítélte.

1 ° Erdélyi László kétségeit 1971-ben és 1973-ban Richard Marsina vetette fel újból. Érvelésében azonban nyoma sincs az Erdélyi—Tagányi-vita elfogultságának. Szerinte az oklevél szövegét egészében véve nem kell feltétlenül gyanúsnak tartani. Hangsúlyozza, nem lehet az oklevél szövegezésével szemben olyan általános ellenvetéseket tenni, amilyent Erdélyi tett, akkor sem, ha Martirius érseknek királyi pecséttel ellátott oklevelét és a barátkai templom szentelése idején kiadott oklevelet hasonlítjuk egymáshoz. Megállapítja azonban, hogy az oklevélben, az érseki dispositióban a barátkai píébániakerület kialakítását tartalmazó részben a „parochia" terminus alkalmazása későbbi keletkezésre utal. Véleménye szerint a „parochia" a 12. században és gyakran még a 13. század elején is megyét vagy főesperességet jelölt, tehát olyan alakulatot, mely sokkal nagyobb, mint a 3 községből álló plébániakerület. Mint írja, ilyen felcserélés e terminus használatában elképzelhetetlennek tűnik. Hogy ez így is volt — folytatja gondolatmenetét —, bizonyítja a vizsgált oklevél szövege, amelynek elején a „parochia" kifejezést tényleg megye értelemben használják. Érvelését Marsina azzal fejezi be: a „parochia" szóhasználat kifogásolhatósága olyan jelentős, hogy ennek alapján az egész szöveget, amelyberi előfordul, kétesnek kell nyilvánítani. Megerősíti okfejtését még azzal is, hogy a barátkai plébániáról először 1389-ben van adat. Az oklevélben említett Lévát és Vitket pedig csak a 14. század elejétől említik oklevelek. Nyitva hagyja az oklevélben használt „missale" és „serviens regis" problematikáját is. További feladatként jelöli meg az említett települések 14. század előtti történetének feltárását. Végül megállapítja, hogy vagy kétségtelenül hamis oklevél az Euzidinus-oklevél, vagy olyan hamisítvány, amelyet talán régi notifia alapján állítottak: össze. A hamisítvány keletkezési korát 1347-re teszi.

11 Péter Ratkos nem régen megjelent, az Euzidinus—Martirius-oklevél hitelességét vizsgáló tanulmánya, a régészeti feltárások eredményeire is építve, elemzi az oklevél stiláris rétegeit. Vitatott terminusai közül a „parochia" jóval korábbi előfordulására a 9. századból adatot közöl. Birtoktörténeti adatokkal bizonyítja, hogy nem volt szükség az oklevél „célzatos" hamisítására; az oklevelet hitelesként fogadja el.

12 Tekintettel arra, hogy a vita nem az oklevél egésze, hanem csak a benne használt, részben társadalomtörténeti, részben egyházszervezeti vetületben előforduló terminusok 8

Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Budapest, 1944. 27. és köv. 1. Uő: A középkori magyar „magánjogi" írásbeliség. Századok 1963. 14.

1. Aira vonatkozóan, hogy a Martirius által kiadott és pecsételt oklevelet a királyi pecsétes oklevél mintájára írták: Kubinyii. m. 75.1. 140. jegyzet. 9 Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. k.Budapest, 1963. 429.1. 1 °Mályusz, E.: EHe Eigenkirche in Ungarn. Studien zur Geschichte Osteuropas III. Teil. Wiener Archiv für Geschichte des Slaventums und Osteuropas. Bd. V. Böhlau Verlag, Graz-Köln 1966. 85. és köv. 1. Uő: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 25. és köv. 1. 1

' Richard Marsina: Studie k Slovenskému diplomatám I. Druhá íast. Historicke stúdie XVIII. Bratislava, 1973. 71-75.1. Uő: CodSlov I. 80.1. 12

Péter Ratkos: Pripomienky k í zväzky slovenského diplomatára. Historicky Casopis, 23,2,