Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: A földművelésügyi miniszter belgrádi szaktudósítójának működése, 1911–1914 / 215–243. o.
216 Lakos János felállítását, illetve a követségekhez és konzulátusokhoz mezőgazdasági szakemberek, attachék beosztását javasolta. 5 1895 végén az OMGE ismét, most konkrétan az Ausztria és Magyarország közötti, 1897 végével lejáró vám- és kereskedelmi szerződés megújításának kérdése kapcsán kérte a FM-ot egy külföldi agrárhírszolgálati hálózat megteremtésére. 6 Darányi Ignác miniszter végre felkarolta a régi kezdeményezést, és az osztrák kormánnyal, valamint á közös külügyminiszterrel 1897-1900 között folytatott hosszú és keserves tárgyalások eredményeként 1900-ban ún. gazdasági szaktudósítókat küldhetett ki külföldre, akik a cs. és kir. képviseletek és konzulátusok támogatásával, de azoktól függetlenül, kizárólag a földművelésügyi miniszter rendelkezése alatt működtek. 7 A FM külföldi szaktudósítóinak feladatait szolgálati utasításuk szabta meg. Eszerint: figyelemmel kell kísérniük az illető országok közgazdasági politikáját, a mező- és erdőgazdasági termékek behozatali és kiviteli forgalmát, a vámokat, fogyasztási és forgalmi adókat (főleg a magyar termelés szemszögéből jelentőséggel bíró cikkekét), a mezőgazdaság fejlődését célzó intézkedéseket, a gazdasági szakoktatást, a mezőgazdasági munkásviszonyokat, az állattenyésztés, állategészségügy, a szőlészetborászat kérdéseit stb., „ ... szóval a földmívelésügyi tárca hatáskörébe tartozó összes fontosabb ügyeket". E feladatokon kívül is a FM bármely kérdésben felhasználhatta szaktudósítóit külföldi információk szerzésére. A szaktudósítók szolgálatait az illető külképviseleten kívül közvetlenül csak a FM vehette igénybe. A szolgálati utasítás szerint havi, félévi jelentéstételi kötelezettség mellett esetről esetre jelenteniük kellett fontosabb észleleteikről, illetve a FM utasításaira. 8 A FM elsősorban saját informálása céljából teremtette meg a szaktudósítói hálózatot, de a tudósítói jelentések közérdekű részeit az agrárkörök tájékoztatására mindig közzétette a Köztelek-ben, a Földmívelési Értesítőben, esetleg napilapokban. A tudósítók számos nagyobb lélegzetű munkában is közreadták a működésük során szerzett tapasztalatokat; 9 itthontartózkodásukkor többször előadásokat tartottak a gazdák informálására. A szaktudósítói intézmény 1900-1920 között állt fenn, virágkorát 1908-1914 között élte. 1900-ban Berlin, Bukarest, London és Washington székhellyel állomásoztak gazdasági szaktudósítók, Németország, Dánia, Hollandia, Románia, Nagy-Britannia, Franciaország, Egyesült Államok és Kanada működési körzettel. 1913-ban 7 szaktudósító tevékenykedett: Belgrádban, Berlinben, Münchenben, Moszkvában, Párizsban, Rómában és Szófiában, Szerbia és Európai-Törökország, Németország, Dánia, Hollandia, Svájc, Dél-Olaszország, Románia, Franciaország, Olaszország és Bulgária területére terjedt ki a tudósítói hálózat. Az első világháború kitörése után a szaktudósítók működését csak a szövetséges és semleges országokban lehetett fenntartani, ez azt jelentette, hogy a háború idején csupán a müncheni és berlini, rövid időre a római és a Svájcba kirendelt szaktudósító tevékenykedett. 1 ° A világháború és a forradalmak után ugyan egy darabig még fennmaradt az intézmény, de fokozatosan beolvadt az új, független magyar Külügyminisztériumba, ahol egy mezőgazdasági osztály vette át szerepét. A szaktudósítói intézmény jelentőségét növelte az a tény, hogy a magyar kormány — önálló külképviselet hiányában - nemegyszer olyan feladatokkal is megbízta a FM (és természetesen a Kereskedelemügyi Minisztérium) kiküldöttjeit, amelyek gyakorlatilag külképviselet hatáskörébe tartoztak. Az alábbiakban erre jó példát láthatunk majd. 5 Bernát István „Konzuli képviseletünk hiányairól az Egyesült Államokban" c. előadása az OMGE-ben 1891-ben. Köztelek, 1904. május 11. Beszámoló az OMGE 1904. május 4-i szakosztályi üléséről, 6 Országos Levéltár (továbbiakban: OL) - K 184 - 1896 - 56 - 902. 7 A megállapodás szerint mindkét kormány kereskedelemügyi és földművelésügyi miniszterének jogában áll ilyep szaktudósítókat (németül: Fachberichtstätter) külföldre küldeni. A magyar kereskedelemügyi miniszter is azonnal (1900-ban) élt jogával. A szervezésre vonatkozó akták: OL - K 178 1908 - 369. 8 A szolgálati utasítást I. OL - K 178 - 1914 - 76 (1397/913). 9 Pl.: Krisztinkovich Ede: A mezőgazdasági érdekképviselet Németországban. Bp., 1908; György Endre: Közgazdasági tanulmányok. Bp., 190S;Paikert Alajos: Amerika és Magyarország, Bp., 1904. 10 Magyarország Tiszti Cím- és Névtára 1900-1918. évi kötetei és OL - K 178. állagban levő személyi iratok alapján.
