Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Koroknai Ákos: A Vasárnapi Munkásképző Bizottság működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben : adalékok a dualizmuskori közművelődés történetéhez / 165–194. o.
172 KoroknaiÁkos Az igen elmaradt szinten álló népegészségügy indokolta az egészségtani előadások tartását, melyek valóban hasznos ismereteket nyújtottak, 19 Annál is inkább, mert a kor legkiválóbb szakemberei vállalkoztak az előadások megtartására; Gerlóczy Zsigmond (gyermekgyógyászat), Grósz Emil (szemészet), Nékám Lajos (bőrgyógyászat) stb. A bajok teljes megoldása természetesen az elmaradott népegészségügyi viszonyok javítása lett volna. Az összes múzeumlátogatásoknak csaknem 50%-a jutott a Technológiai Iparmúzeumra, amelyre a szakmai ismeretek terjesztésében szintén jelentős szerep hárult. Ahhoz azonban több évi propaganda kellett, hogy a munkások körében szélesebben tudatosodjék — és ez nem is következett be —, hogy vasárnap délutánonként a polgári és kereskedelmi iskolákban iskolán kívüli képzésben részesülhetnek. A negatív tényezők között említhető meg az előadások gyenge színvonala és a férőhelyprobléma. A szűk tantermekben és szertárakban olykor 70—80 fő zsúfolódott össze. Az előadásokat vasárnap délután 15—16 óra között tartották. A bizottság szerint „az ipari munkások az előadásokon a vasárnapok délutánjain 3 órától legfeljebb 1/2 5-ig, tehát másfél óráig lesznek elfoglalva. Ha kívánatosnak és szükségesnek látszik, hogy az ipari munkások a vasárnapok délutánjain ne csak másfél óráig, hanem több ideig, valamint a hétköznapokon is az esti szabad órákban hasznosan legyenek foglalkoztatva, továbbá, hogy ezen pihenésre szánt órák alatt zártabb körben nemes szórakozást is találjanak: erről az iparos ifjúsági egyletek által kell és lehet gondoskodni." A bizottság ezért a kormányzattól a megalakuló, illetve már működő ilyen munkásegyletek anyagi és erkölcsi támogatását várta el. Lényeges kérdésnek tekintette, hogy az egyleti mozgalom egységét a szakmai és felekezeti hovatartozás ne bontsa meg. A társadalmi ellentétek tompítására vetette fel az olyan egyleti összejövetelek rendezését, amelyek „minél többször az egyletbe vonzzák a munkaadókat és azok családjait is, ilyen módon állandóan érintkezzenek azokkal az egylet tagjai a társadalmi életben is". 2 ° Mindez egyértelműen utal arra, hogy ezekben az egyletekben főként a kis- és középiparban foglalkoztatottak: mesterek és legényeik vettek részt. A Vasárnapi Bizottság nem utolsósorban erre a rétegre terjesztette ki tevékenységét, hiszen a tőkés nagyvállalatok többnyire saját munkásegyleteket tartottak fenn. A veszélyt így kormányzati szempontból nem annyira az erős vállalati ellenőrzés alatt élő munkásság jelentette, hanem az ezen kívüli munkásrétegek. A Vasárnapi Bizottság ezért tevékenységét területi alapon folytatta, nem kötődött a vállalatokhoz, sem a szakmai szervezetekhez. A közművelődési mozgalom fellendítésére a bizottság szívesen bevonta volna munkájába a kis- és középipar képviselőit tömörítő ipartestületeket, a Budapesti Népoktatási Kört, a Magyar Tanítók Országos Bizottságát, a Magyar Iskolaegyesületet és az általuk alapított könyvtárakat. Kérésére ezért Baross új bizottsági tagként nevezte ki György Aladárt, a Magyar Tanítók Országos Bizottsága népnevelési osztálya elnökét, Komoróczy Sándort, az Iskolaegyesület titkárát és annak jegyzőjét, Buday Jánost. A bizottság másodelnöke Jónásch Ödön, a Műegyetem későbbi rektora lett. 21 I 9 OL - K 231 - 1895 - 4 - 2442/25857/892/ 30 Uo.: A Vasárnapi Bizottság jelentése 1892. ápr. 15. II OL - K231 - 1895 - 4 - 2442/43678/892/: Kinevezések a Vasárnapi Bizottságba 1892. júl. 8.
