Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

152 Bölöny József Mazsuranics Iván; névírása báni kinevezésekor, ellenjegyzéseinél Mazuranics; eredeti ortográfiával Mazuranic (Növi, Modrus-Fiume m., 1814. aug. 11. - Zágráb, 1890. aug. 4.): hírneves horvát költő (magyar költeményeket is írt), ügyvéd Károlyvárosban 1841-1848, helyettes államügyész 1850-től, főállamügyész Horvát-Szlavónországban 1854-től, a horvát-szlavón dikasztérium elnöke 1860-ban, valóságos belső titkos tanácsos 1861-től, horvátországi udvari kancellár 1861. november 17. - 1865. november 1., nyugállományban 1866. október 6-tól, a horvát országgyűlés elnöke 1872. július 16-tól, Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok bánja 1873. szeptember 20.-1880. február 21., a horvátszlavónországi földtehermentesítési igazgatóság elnöke 1874-ben. Mihalovich Antal (1868-1925 után): a bécsi Teréziánumban nevelkedett, majd jogot végzett, közigazgatási tisztviselő volt Verőce megyében, az alsó-miholjáci járás vezetője (főszolgabíró) 1898-1906, horvát országgyűlési képviselő 1901-1904 és 1913-tól, Verőce vm. és Eszék város főispánja 1904. október 19-től, 1907-ben nyugdíjazva, a horvát országgyűlés által a főrendiházba kiküldött 3 képviselő egyike 1914-től, valóságos belső titkos tanácsos 1917. június 29-től, Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok bánja 1917. június 29.-1918. október 29., a zágrábi Nemzeti Tanács által kinevezett bán 1918. október 29.-1919. január 20., amikor a belgrádi kormány felmentette állásától, az ideiglenes nemzeti képviselet tagja 1919-1920, a szerb radikális párt tagja 1925-től. Pejacsevich László gróf, verőcei (Sopron, 1824. ápr. 5. - Nasic, Verőce m., 1901. ápr. 7.): Pejacsevich Tivadar gróf horvát bán atyja. Verőce m. tiszte létbe li aljegyzője 1842-től, majd főjegyzője, a báni tábla tiszteletbeli tagja 1845. december 2-től, horvát küldöttként tagja a magyar országgyűlés képviselőházának, valóságos belső titkos tanácsos 1877-től, a főrendiháznak Horvátország részéről megválasztott tagja 1879-1881, Horvát-, Szlavón-, Dalmátországok bánja 1880. február 21.-1883. szeptember 4., a Horvát-, Szlavón-, Dalmátországokkal egyesített volt határőrvidék királyi biztosa is 1881. július 15.-1883. szeptember 4., lemondása 1883. augusztus 24-én elfogadva azzal, hogy a báni teendőket további elhatározásig tovább vezesse, a teendők vezetésétől és a királyi biztosságtól véglegesen felmentve 1883. szeptember 4-én, a magyar főrendiház örökös tagja haláláig. Pejacsevich Tivadar gróf, verőczei (Nasic, Verőce m., 1855. szept. 24. — Bécs, 1928. júl. 23.): Pejacsevich László gróf horvát bán fia. Verőce megye és Eszék város főispánja 1886. június 25.-1901. október 29., főrendiházi örökös tag 1901. november 20-tól, valóságos belső titkos tanácsos 1903. július 1-től, horvát-szlavón-dalmátországi bán 1903. július 1.-1907. június 26., a szerb-horvát koalíció elnöke, a Horvát-Szlavón-Dalmátországok szabóra részéről a magyar országgyűlés képviselőházába megválasztott képviselő 1911. március 11.-1918. május 23., a képviselői horvát klubelnöke, horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter 1913. június 21.-1916. január 16., franciaországi internáltatása miatt akadályoztatva teendői ellátásában 1914. augusztus 22.-1916. január 16., a koronázási hitlevél horvát szövegét elkészítő ad hoc bizottság tagja a képviselőház 1916. december 18-i felhatalmazása alapján. Rakodezay Sándor (Pozsony, 1848. szept. 25. - 1924. szept.? ): a budapesti egyetemen jogtudományi doktorrá avatták 1873. mára 29-én, köz- és váltóügyvéd, horvát-szlavón-dalmát minisztériumi miniszteri fogalmazó 1874-ben, zombori járásbírósági albíró 1875. január 6-tól, Selmecbányái törvényszéki bíró 1875. október 31-től, nagykikindai járásbíró 1879-ben, budapesti ítélőtáblai pótbíró 1884-től, báni táblai tanácsos és főügyész 1885. május 23-tól, horvát-szlavón-dalmát hétszemélyes táblai ülnök (hétszemélynök) 1888. augusztus 31-től, zágrábi törvényszéki elnök 1893. február 24-tól, e minőségében a szabadalmi tanács tagja 1905. október 28-ig, mint a horvát-szlavóndalmát hétszemélyes tábla ülnöke a horvát-szlavón-dalmát báni tábla elnökévé kinevezve 1905. június 25-én, horvát-szlavón-dalmátországi bán 1907. június 26.-1908. január 8-, eddigi magasabb rangjának fenntartása mellett a horvát-szlavón-dalmátországi hétszemélyes tábla elnöke 1908. március 3.-1912. január közepéig, amikor Tomassich bán egyik utolsó intézkedésével nyugdíjaztatta, valóságos belső titkos tanácsos 1908. január 8-tól, élethossziglan kinevezett főrendiházi tag 1908. március 1-től.