Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók (186 7-1918) 149 kapott a volt határőrvidéken, hogy mirtden korlátozás és megkötöttség nélkül tehesse meg a szükséges intézkedéseket. Utódját, Khuen-Héderváryt, báni kinevezésével egyidejűleg nevezték ki a volt határőrvidék királyi biztosává, 24 nappal később azonban már fel is mentették ez alól az akkor már mellőzhetővé vált tisztsége alól. A magyar közjog által el nem ismert, legfeljebb csak megtűrt királyi biztosi tisztség rendkívüli hatáskört biztosított egy ad hoc feladat megvalósítására. Az adott esetben az egyesítés végrehajtásával megszűnt ennek a rendkívüli intézkedés fenntartásának a szükségessége. Két és fél év után tehát a bán már a volt határőrvidék területén is rendkívüli hatáskör nélkül működött tovább bánként, mint a társországok többi részében. Közben azonban a Pejacsevich és Khuen-Héderváry bánok működése közötti 3 havi átmeneti időszakban még súlyosabb intézkedésre került sor. Az egyesítés ti. két évet meghaladó idő alatt sem volt keresztülvihető a bán rendes hatáskörében hozott intézkedésekkel, még a területileg korlátozott királyi biztosi felhatalmazás mellett sem. Ezért Pejacsevich felmentésekor nem bánt neveztek ki helyébe, hanem királyi biztost, most már helyileg sem korlátozott rendkívüli hatáskörrel, Ramberg lovassági tábornok személyében, tehát nemcsak a volt határőrvidékben, hanem Horvát-, Szlavón- és Dalmátországokban is „az ezen országokkal 1881. évben egyesített volt határőrvidéken előfordult események folytán szükségessé vált intézkedések végrehajtása, valamint a közigazgatásnak s általában az országos kormányzatnak azon ideig való ideiglenes vezetése végett, míg a báni állás ismét betölthető lesz". Bár Ramberg királyi biztosi kinevezése kifejezetten azzal történt, „hogy a netán szükségesnek mutatkozó további utasításokat a magyar miniszterelnöktől veszi" (!), kinevezése mégsem volt alkotmányszerű, rendkívüli jogkörrel és rövid átmeneti időre azonban mégis ideiglenes vezetője volt az országos kormányzatnak és biztosította ennek folyamatosságát. Ramberg báró azonban nem volt sem bán, sem báni helyettes semmilyen vonatkozásban. Horvát-Szlavónországok teljes egészére királyi biztos kinevezése megismétlődött csaknem 3 évtizeddel később, 1912. március 31. és 1913. november 27. között már jóval hosszabb időszakra. Az eredetileg bánná kinevezett Cuvaj rövidesen királyi biztosi kinevezést is kapott a zavargásokká fajult és végsőkig kiélezett politikai helyzet likvidálására, melynek során ellene is követtek el sikertelen merényletet. A kivételes hatalma alapján tett erőszakos intézkedéseivel azonban annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy 9 hónappal később szabadságra kellett mennie, amely azután 7 hónapig, báni és királyi biztosi felmentéséig tartott. Ez alatt az idő alatt báni hatáskörében a horvát-szlavón-dalmát minisztériumi miniszteri tanácsosból a horvát országos kormány belügyi osztályfőnökévé kinevezett és az országos kormány adminisztratív vezetésével megbízott Unkelhäusser helyettesítette és a minden politikai akciótól ment közigazgatásával sikerült lecsillapítania a szenvedélyeket olyannyira, hogy működése minden pártot kielégített. Már 1913. június végén Unkelhäusser bánhelyettesi kinevezését várták a királyi biztosság megszüntetésével, ez azonban elmaradt és — Cuvaj felmentésével egyidejűleg — c. államtitkárként visszakerült a horvát-szlavón-dalmát minisztériumba. Ugyanakkor Skerleczet még további négy hónapra királyi biztossá nevezték ki, de ez már átmenetként szolgált a báni kinevezéséhez. A horvát autonómiának megfelelően a báni kormánynak három tagja volt: a belügyi, a vallás- és közoktatásügyi és az igazságügyi osztályfőnök. Az autonóm keretbe