Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók (186 7-1918} 135 Az alig 53 éves korában szívszélhűdés következtében váratlanul elhunyt Haymerle utódának kinevezése csak 6 hét múlva történt meg. Az átmeneti időben Szlávy közös pénzügyminiszter volt megbízva a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletével, míg a minisztérium közvetlen vezetésére annak első beosztott tisztviselője, az ugyancsak magyar Kállay Béni első osztályfőnök kapott megbízatást. A delegációk egvbehívása tárgyában időközben 1881. október 18.-án Gödöllőn kelt és az egyébként kivétel nélküli gyakorlat szerint a két miniszterelnök külön értesítése mellett a közös külügyminiszterhez intézett uralkodói kézirat címzettje azonban ebben az esetben mégsem Szlávy József, a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletével megbízott közös pénzügyminiszter volt, hanem a másik közös miniszter, Bylandt-Rheydt Artúr gróf hadügyminiszter, jóllehet a közös hadügyminiszter sohasem elnökölt a közös minisztertanács ülésein. A hozzá intézett kéziratot is ő ellenjegyezte. A Balkán-háborúk és a világháború küszöbén gyógyíthatatlan betegségben (fehérvérűségben) elhunyt Aehrenthal Alajos gróf közös külügyminiszter pedig már 1911. március 9—május 23. közt betegszabadságon volt Abbáziában. Március 4-én még részt vett a delegációk záróülésén, 5-én pedig még elnökölt a közös miniszteri értekezleten. 9-én fogadta búcsúkihallgatáson az uralkodó. Szabadságának ideje alatt nem a külügyminisztérium első beosztott tisztviselője, a szintén magyar szentgyörgyi Müller László báró első osztályfőnök helyettesítette, hanem Pallavicini János őrgróf konstantinápolyi nagykövet, Müller báró első osztályfőnök pedig még február 28-án meg lett bízva a konstantinápolyi nagykövetség vezetésével, mint rendkívüli kiküldetésben levő nagykövet, Pallavicini nagykövet „másutt való alkalmaztatásának tartamára". Jóllehet már ebben az időben Berchtoldot tekintették Aehrenthal későbbi utódjának, mégsem ő, hanem Pallavicini lett a külügyminiszter helyettese, méghozzá igen bonyolult megoldással, Berchtold akkori szentpétervári nagykövetet mindenesetre rövidesen, még a külügyminiszter szabadságának tartama alatt, március 25-én visszahívták és rendelkezési állományba helyezték. Aehrenthal felmentése még 10 hónapig váratott magára s csak 1912. február 17-én délelőtt történt meg. Utóda csakugyan Berchtold lett mint rendelkezési állományú nagykövet, Aerenthal pedig még aznap délután meghalt. Az 1911. december 15-én délelőtt Bécsben tartott közös minisztertanácsban még ő elnökölt, bár részt vett azon a két miniszterelnök is, és csak formális természetű volt, a folyóügyek megvitatására szolgált. A halála napján kelt uralkodói felmentő kézirattal kapta meg a Szent István-rend nagy keresztjéhez a gyémántokat. b) Miniszterek tárcánként időrendben Közös külügyminiszterek: 1867. XII. 24. - 1871. XI. 8. Beust Frigyes Ferdinánd báró, 1868. XII. 5-től gróf 1871. XI. 14. - 1879. X. 8. Andrássy Gyula gróf 1879. X. 8. - 1881. X. 10. Haymerle Henrik báró 1881. X. 12. - 1881. XI. 20. Szlávy József mint közös pénzügyminiszter megbízva a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletével