Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók (186 7-1918} 133 Az 1914. október 31-i közös minisztertanács formailag is jóváhagyta azt az évtizedes gyakorlatot, amely a közös minisztérium hatáskörét a kiegyezési alaptörvényekben a Monarchia államjogi szerkezetére nézve lefektetett alapelvekre, illetőleg az ezeket érintő kérdésekre korlátozta. A közös minisztertanács (állandósult szóhasználattal: miniszteri értekezlet) feladata volt a három közös miniszter egymás közti, továbbá a két állam kormányával való összhangjának biztosítása is. Állandó tagjai voltak ezért a közös minisztertanácsnak a három közös miniszterrel együtt mindkét ország miniszterelnökei is. Rajtuk kívül az illetékes miniszterek által szükségesnek talált esetekben egyes ülésekre meghívást kaptak a tárgyalásra kerülő kérdésekben érdekelt magyar és osztrák miniszterek, részt vehettek és részt vettek továbbá az üléseken a közös, a magyar és az osztrák minisztériumok szakértő vezető tisztviselői, a vezérkari főnök és a horvát bán is. A közös minisztertanács mindenkori elnöke a közös külügyminiszter \o\X, aki már a második közös külügyminiszternek, Andrássy Gyulának a kinevezésétől kezdve magában a kinevező kéziratban kapott mindig külön megbízást a közös minisztertanácsban való elnöklésre. Beust birodalmi kancellár közös külügyminiszteri (az akkori szóhasználat szerint még birodalmi miniszteri) kinevezésekor még nem kapott ilyen külön megbízást. Elfogadhatjuk Komjáthy Miklósnak azt a nézetét, hogy ő az osztrák császári minisztertanácsban viselt pozíciójából örökölte a közös minisztertanács elnöki tisztét.* Amennyiben a közös külügyminiszter akadályozva volt a megjelenésben, esetenként kérte fel az elnöklésre váltakozva a két ország miniszterelnökének egyikét. Az elnöki tiszt ellátásában tehát rendszerint nem közös miniszter helyettesítette, hanem valamelyik miniszterelnök, így az 1917. február 24-i közös minisztertanácson Tisza elnökölt és azzal nyitotta meg az ülést, hogy a külügyminiszter távollétében, ennek megkeresésére vette át az elnöklést. Az 1917. október 28-i minisztertanácson is a magyar miniszterelnök — akkor már Wekerle - vette át az elnöklést a hivatalosan akadályozott külügyminiszter képviseletében. 1917. december 3-án Seidler osztrák miniszterelnök, 1918. február 15-én ismét Wekerle elnökölt, február 24-én megint Seidler vette át az elnöklést a hivatalosan akadályozott közös külügyminiszter képviseletében. Közben azonban két minisztertanácson négy ízben is Burián közös pénzügyminiszter elnökölt a hivatalosan akadályozott külügyminiszter távollétében: 1917. július 2-án és folytatólag 5-én, továbbá 1917. szeptember 6-án és folytatólag 15-én. Az első alkalommal, a júliusi üléseken, nemcsak a külügyminiszter nem volt jelen, hanem egyik miniszterelnök sem. így tehát sorrendben a közös pénzügyminiszter következett az elnöklésre. A szeptemberi üléseken már részt vett ugyan Seídler és Wekerle miniszterelnök, de hogy ezeken a folytatólagos üléseken is a pénzügyminiszter elnökölt, annak okát valószínűleg abban kereshetjük, hogy a majdnem kizárólag gazdasági ügyekből álló tárgysorozat szoros összefüggésben lehetett a júniusi ülések tárgyaival. Ennek az egyedüli kivételnek az elemzésénél azt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy Burián már korábban is számos ülésen elnökölt külügyminiszteri minőségében és ugyanakkor több alkalommal ő volt a közös pénzügyminisztérium vezetője is. Egyébként még mint a király *Komjáthy Miklós: Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsa. Budapest, 1966., 54. 1.