Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sáry István: Győr megye közigazgatása az 1848–1849. évi polgári forradalom első évében / 101–122. o.
120 Sáry István méltánytalannak tartották arra hivatkozva, hogy a nemesség önként, nagylelkűen mondott le előjogairól. A Dorner Ede másodalispán elnöklete alatt működő megyei törvényszék a jobbágyok által elkövetett kihágások esetében szigorú büntetést szabott ki az értelmi szerzőkre és a végrehajtókra. Markota községből Kovács Márton törvénybírót, Németh János esküdtet lázítás címén 3 hétre, társaikat 2 hét börtönre ítélték, melyet nehéz vasban kellett letölteniök. 62 A ravazdi erdőfoglalók közül Kováts Márton esküdtet és Tóth Pétert fél évi, Balogh György bírót és Horváth Imre törvénybírót negyedévi, nehéz vasban letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A tisztségviselőket hivataluktól is megfosztották. 63 Március 15-e után Győr megye 12 községéből 35 személyt ítéltek el a Dorner elnöklete alatt igazságot szolgáltató megyei törvényszék lázítás címén 6 naptól fél évig terjedő börtönre nehéz vasban, s közülük néhányat ráadásul még 25—30 bot ütéssel is sújtottak. A megyei hatóság számos esetben még a minisztériumtól leküldött panaszokat sem vizsgálta ki az 1848. év folyamán. Az eljárásokról szóló jelentéseket a járási szolgabírák csak 1849-ben, a császári uralom alatt terjesztették fel a megyéhez. A hatósági eljárásokból kitűnik, hogy a megyebizottmány és a törvényszék tagjainak többsége a törvények végrehajtásában, az igazságszolgáltatásban a fennálló viszonyok konzerválására törekedtek. Ahogy Balogh Kornél utolsó követjelentése mellékleteként megfogalmazta, csak annyit tettek, amennyit a törvény rendelt. Ez annyit jelentett, hogy a törvények értelmében kísérletet sem tettek arra, hogy a földesurak által elrabolt jobbágyföldeket jogos tulajdonosaiknak visszaadják. A liberális „Hazánk" c. lap 1848 júniusában így írt a falusi lakosságról: „. . . Általában tapasztaltatott, hogy a volt jobbágyság mindenütt érettebbnek látszik az alkotmányos jogok gyakorlatára, mint a nagy részben már ezelőtt lélekvásárlások által megvesztegetett nemesség. Magyarország legbiztosabb jövője a népben fekszik." 64 Dorner Ede, aki szinte teljhatalmat kapott a jobbágyok ügyeinek intézésében, más véleményen volt. A forradalom előtti időből átmentett tisztviselőivel, a mellette álló konzervatív bizottmányi tagokkal, az ősi nemesi családból származó törvényszéki bírákkal a nemesi vármegyét védelmezte. Ezek az erők szigorú büntetésekkel, fenyegetésekkel igyekeztek a volt jobbágyokat és zselléreket térdre kényszeríteni, a továbbra is a nemesség által diktált helyzetbe beletörni. Sajnos a szűkszavú megyebizottmányi jegyzőkönyvek nem adnak felvilágosítást arról, hogy a forradalmi tábor a megyei hatóságon belül milyen módon próbált gátat vetni a népelnyomó intézkedéseknek. Tény az, hogy a forradalmi erőket az ország egészét érintő kérdések teljesen lekötötték. A forradalom győzelme utáni hetekben a győri liberálisok a nemzet követeléseinek teljesítése érdekében mozgósítottak. A törvények szentesítése után rövid idő múlva a haza védelméről kellett gondoskodni. Az utóbbi feladatok különösen igénybe vették a forradalmár megyei és városi vezetőket, akiknek alig maradt idejük arra, hogy a közigazgatás minden területét irányításuk alá vonják. így a forradalom és szabadságharc első évében a Dorner vezetése alatt álló reakciós erők a megyei közigazgatáson és igazságszolgáltatáson belül szabad kezet kaptak a falusi 6i Uo. 1848. május 23. 63 Uo. 64 Hazánk, 1848. június 27. 229. sz.
