Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.
Az uradalmi gazdasági bizottság 75 várra (Sopron m.) hajtatta: a juhokat szeptemberben, a disznókat karácsony előtt, a teheneket aratáskor. 1751 májusában 106, decemberében 113 ökröt hajtottak ide. A bizottság rendeletére az összes felhajtott állatról jegyzéket vezettek. Az eladásról szerződés készült, ezekről a bizottság évi jelentést kapott. 89 A nagykárolyi ülés 1760ban úgy rendelkezett, hogy „a sertéseket, mivel árosa nem találtatott, hajtsák vissza és gondozzák tovább" a daróci uradalomban (20 Rft-ot szerettek volna kapni párjáért) 90 . 1804-ben a nagycenki bizottság pénzt adott kölcsön Szlávi József kövesdi jobbágynak, „hogy marhát vegyen rajta". Ugyanebben az évben a cenki ügyész jelentett a tehenek eladásáról. 1808-ban a commissio kifogásolta, hogy a tisztek nem küldik be az elhullott állatok bőrét Cenkre, ahogy az elő van íiva. „Aki nem küldi, a szerződés szerinti árát fogja megfizetni" — írták. 91 A gabona eladhatósága érdekében a bizottság ügyelt, hogy ne maradjon sokáig magtárban, veiemben, tönkre ne menjen. Az uradalmi tisztek jegyzéket vezettek a gabonáról, amelynek eladási árát gyakran maga a commissio határozta meg. így pl. a kismartoni ülés 1752-ben a régi búza mérőjét 22, az újét 23 garasért adatta el. A lendvai (Zala m.) uradalomban a búzát rovar támadta meg, eladhatatlanná vált. A tiszttartó javasolta, hogy a kukacos búzát a jobbágyokkal vetessék meg. 92 Az eladásra kerülő gabonát általában a jobbágyok hosszúfuvarral szállították az eladás helyére. 1788-ban a salánki (Ugocsa m.) tiszttartóság azt jelentette a nagykárolyi bizottságnak, hogy a rossz termés miatt semmi eladó búzája sincs. 1811 októberében a cenki commissio úgy rendelkezett, hogy miután a vetést minden uradalomban befejezték, a maradék gabona egyharmad részét el kell adni. 93 A haszonvétetek közül a legtöbb jövedelmet a bormérés hozta, ezért a bizottság is kiemelten foglalkozott vele. A legnagyobb feladatot az urasági kocsmák, borkimérések majorsági, dézsma vagy vásárolt borral való ellátása jelentette. A majorsági és dézsma borokat a bizottság valamelyik tagja akózta és leltározta. A borok jegyzékét az ülés elé terjesztették, az osztotta szét a kocsmák között. A nagycenki bizottság a mustról is kimutatást kért. 94 1772-ben a nagykárolyi bizottság az erdődi udvarbírót küldte ki Beitekre (Szatmár m.) borkóstolóra: „ha a kocsmák számára alkalmasnak találja, vegyen belőle." Ugyanez évben a levéltárost küldték Erdődre, a károlyi kocsmák részére vett borok akózására. Az idegen hegyekről való borokat az uraság részére folyó áron elkobozták. 95 A kocsmárosok hitelbe nem adhattak italt, a bevett pénzeket saját kereskedésükbe vagy gazdaságba nem fektethették. Az eladott bormennyiséget az üres hordókon mérték 96 le. A bizottság hagyta jóvá a kocsmárosokkal kötött bérleti szerződéseket. Kevesebb adatunk van a pálinka- és sörfőzésről. 1752-ben a lajtai és pecsenyédi uradalomban (Sopron m.) a pálinkafőzőüst tönkre ment. Az üggyel maga a kismartoni hercegi commissio is foglalkozva úgy rendelkezett, hogy a régi rezet felhasználva, 89 P 155. II. 1758. máj. 12—3. pont, I. 1751. máj./ 1. pont. — P 108. Rep. 64. Fase. B. No 14. .et NB. 103. pont. 90 P 397. I. 1. 1760. dec. 1. 91 P 623. Prot. 1804. No 242, 439; 1808. No 411. 93 P 108. Rep. 64. Fasc. B. No 26., 1752. ápr. /16. pont., jún./ 34, 53, 61. pont. 93 P 397.1.1. 1788. febr. 11. pag. 651:, —P 623. Prot. 1811. No 699. 94 P 397. 1772. nov. 28. No 226.; — P 623. Prot. 1808. No 13.; 1811. No 852. 85 P 397. I. 1. 1772. febr. 21. No 60., márc. 14. No 101., 1774. márc. 5. No 13. 96 Uo. 1760. márc. 25. /7. pont., 1772. ápr. 4. No 148., 1774. jan. 23. No 105.
