Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

Az uradalmi gazdasági bizottság 73 év júniusában utasították a károlyi kasznárt és udvarbírót, hogy tekintsék meg a majorsági árpát és „ha kaszálásra alkalmasnak tartják, tegyék meg a szükséges rendelkezéseket".

70 A nagycenki ülés 1808 októberében a gabonatermesztési táblázatokat értékelve megállapította, hogy „az őszi termés a tavalyinál gyengébb lett, de a fogyatkozást a tavasziak helyre hozzák".

71 Takarmánytermesztéssel ugyancsak e két bizottság foglalkozott. 1772-ben a nagykárolyi commissio rendelkezett a szentmiklósi (Szatmár m.) majorsági rét kaszálásáról. 1774-ben — a károlyi tisztek utasítására — a szénát kazalba és nem kalangyába rakták. Ugyanez év augusztusában: „a vizek leapadván, a nagymajtényi (Szatmár m.) gazda hordassa be a szénát. A javát válassza el a nedvestől" — írták.

72 A nagycenki gazdasági ülés 1809 januárjában elrendelte, hogy „mivel a hó nem fogy, sőt félni lehet, hogy szaporodni fog, a felsővidéki tisztek folytassák szorgalmasan a szecskavágást".

73 Különös gondot foidítottak a szőlőművelésiQ. 1751 áprilisában a kismartoni bizottság azt állapította meg, hogy a szőlőket sok helyen rosszul művelték. „Ezeken a helyeken jobb lenne szántóvá alakítani azokat" — javasolták. Valóban ez történt 1 / 54-ben a kismartoni és keresztúri (Sopron m.) szőlőkkel. Ugyanakkor a fraknói (Sopron m.) és a boldogasszonyi (Mosón m.) szőlőkbe 142 000 darab szőlőtőkét vettek.

74 1774-ben a nagykárolyi udvarbíró a majorsági szőlők betakarására nem kapott napszámosokat. A bizottság rendeletére 200 gyalog robotos végezte el a munkát.

75 Virágoskertre vonatkozó adataim a nagykárolyi uradalomból vannak. 1760-ban a commissio utasította a kasznárt, hogy a virágoskertben levő két vaddisznó számára két köböl csöves tengerit adjon. Az üvegház befedésére három máriásért kilenc darab gyékényt csináltattak, 1772-ben a károlyi udvarbíró a virágoskertbe trágyát hordatott. Ugyanabban az évben a citromfákhoz 200 karót vágattak.

76 A kismartoni bizottság 1752-ben részletes jelentéseket kért az erdők állapotáról. Ekkor merült fel erdői endtartás készítésének a gondolata. Legkönnyebb megoldásként a bizottság az osztrák Waldordnung átvételét javasolta.

77 1760-ban a nagykárolyi bizottság maga hagyta jóvá azon mezőpetri (Szatmár m.) lakosok jegyzékét, kik a szaniszlói (Szatmár m.) erdőből tűzifát vihettek. Kutyát azonban nem vihettek magukkal, hogy a vadakat ne zavarják. Ugyanekkor szabályozták a királydaróci svábok és hajdúvárosiak tűzifa használatát is. A géresi (Szatmár m.) lakosoknak évi 30 Rft-ért megengedték, hogy az uradalmi erdőben állataikat legeltessék, sőt még kaszálhattak is. 1772-ben utasították a károlyi ndvarbírót a szárazfák kivágására „hogy a szegényeknek ne adjanak alkalmat a lopásra." A tűzifát a károlyi sörfőzőházhoz, az épületfát az uradalmi raktárba szállították.

78 A nagycenki bizottság 1804. évi ülésén az erdőmester jelentést adott a felsővidéki uradalmi erdőkről. Az ülés javasolta, hogy az erdőmester jelöljön ki vágási szekciókat 70 Uo. 1772. júl. 4., No 19., 1774. máj 21. No 117., jún. 25. No 167. 71 P 623. Prot. 1808. No 534. 72 P 397. 1772. jún. 27. No 4., 1774. jún. 25. No 170., aug. 6. No 210. 73 P 623. Prot. 1809. No 33. 74 P 108. Rep. 64. Fasc. 64. No 14. et NB. 12 pont.; No 30. et NB. 1754. okt. /14. pont., 1755. dec./ 35. pont.; No 20. et NB. 1752. ápr./ 17. pont. 75 P 397. 1774. dec. 3. No 319. 76 P 397.

1. 1. 1760. febr. 15., márc. 26. Gazdasági ülés, 1772. febr. 29. No 76., jún. 6. No 248. 77 P 108. Rep. 64. Fase. B. No 20. et NB. 1752. jún. /26. pont. 78 P 397.

1. 1. 1760. jan. 21., febr. 4. Gazdasági ülés, 1772. jan. 4. No 31.