Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

282 James Chastain nette volna a szerb nép támogatását. Kossuth „súlyos hibákat" követett el a nemzetiségi politikában, és „azok az engedmények, amelyek 1848 tavaszán megváltoztathatták volna a történelem menetét, 1849 nyarára a béketerv és a szegedi nemzetiségi törvény formájában túlságosan elkéstek.

51 Markovitch dicséri a franciáknak a nemzetiségek iránt tanúsított barátságát és láthatóan úgy kezeli Bystrzonowski közvetítő erőfeszítéseit, mint valami tragikusan elszalasztott alkalmat az osztrák iga lerázását célul kitűző közös front kialakítására. „Franciaország látható rokonszenvvel követte a szerb-magyar forradalmat. Szerepe főleg abban állt, hogy megkísérelje kibékíteni a szerbeket és a magyarokat... Igen sajnálatos, hogy ez nem sikerült neki."

52T Jánossy igen szigorúan ítéli meg Bastide-nak a magyar ügyekbe való beavatkozását, és a franciákat teszi felelőssé azért, mert a szerbek elmulasztották teljesíteni a magyarok kívánságait. Szerinte ami a szerbeket illeti, Kossuth is tanácsosnak tartotta a velük való tárgyalást, és külügyminiszterét, Batthyány Kázmér grófot ilyen értelemben utasította. Az őszinte megegyezésre azonban nem sok remény volt, mert Czartoryski herceg titkos ügynöke, gróf Bystrzonowski, akit Bastide Belgrádba, Zágrábba és Pestre küldött, hogy a szembenálló felek között előzetes közvetítést végezzen, önkényes és messzemenő területi engedményeket ígért a szerb kormánynak, ezeket viszont Kossuth nem fogadhatta el anélkül, hogy hozzájáruljon Magyarország feldarabolásához.

53 Úgy tűnik, hogy Waldapfel viszont pozitívan értékeli Czartoryski és Bastide kezdeményezését Bystrzonowski kiküldetését illetően, hogy közvetítsen a délszlávok és magyarok között, s Kossuth hajlandóságát, hogy ismételten tárgyalásokat kezdjen a szerbekkel, a nemzetiségi politikájára gyakorolt francia befolyásnak tulajdonítja. Nem veszi viszont komolyan Bastide ígéretét, hogy közvetlen segítséget ad akkor, ha 1849 tavaszán kitör a francia—osztrák háború. Waldapfel ui. meg van győződve, hogy a franciaországi állapotok lehetetlenné tették a franciák számára, hogy bármit is tegyenek Magyarország érdekében. Waldapfel annak tulajdonítja Franciaország Ausztria iránti politikáját, hogy az Anglia és Palmerston az európai egyensúly érdekében erős Ausztriát igénylő álláspontjára volt tekintettel. Franciaország örült az októberi forradalom legyőzetésének, mondta Cavaignac, mert Bécsben helyreállt a rend.

54 Úgy tűnik, hogy Waldapfel nem tudta összeegyeztetni a franciák Magyarországnak a bécsi uralomtól való függetlenségért folytatott küzdelme iránti nyilvánvaló rokonszenvét Párizsnak azzal az igyekezetével, hogy Ausztriát erősítse a Bécset fenyegető proletár veszély legyőzésére. * Annak a paradoxonnak a magyarázata, hogy Franciaország támogatta mind a magyar forradalmat, mind pedig Windischgraetz bécsi győzelmét, Bastide feltevésében van, miszerint az októberi lázadás kimenetelének Franciaország szempontjából nincs jelentősége. Emmanuel Arago, a berlini francia ügyvivő ujjongott, amikor meghallotta a bécsi forradalom kitörésének a hírét: az osztrák birodalom „megszűnt létezni". A National így örvendezett: „Ausztria birodalma nincs többé!"

55 Ausztria és Franciaország közvetlen fegyveres összecsapásának a valószínűsége nem csupán egyre csökkent, hanem a körülmények kedvezőeknek tűntek egy francia—osztrák megegyezés létrejöttéhez is. A változás oka Bastide szerint az volt, hogy elkerülhetetlennek látszott a bécsi birodalom szláv uralom alá kerülése. Az ausztriai szlávok (Bastide tévesen ezek közé sorolja a magyarokat is) „nagyon liberálisok" voltak, és közvetlen fenyegetést jelentettek Oroszország számára annak határain. Ausztriának a francia feltételek szerint kellett volna a kiegyenlítést keresnie, tekintettel a Bécs és a cári kormány között növekvő feszültségre. Ausztria keleti elfoglaltságának viszont szükségképpen gyengítenie kellett németországi helyzetét. „Ausztria különben elveszítve német jellegét, nem fog számíthatni többé a német szövetség segítségére itáliai igényeinek fenntartásában."" Bastide feltételezése szerint a hatalmi egyensúly az osztrák birodalom határain belül végérvényesen és döntően eltolódott. „Jóllehet az utóbbi események a győzelmet Windischgrätz csapatainak juttatták, mégis 51 Tóth i. m. pp. 254—55, 276—77. 52 Markovitch i. m. p. 201. T « La France suivait avec une visible Sympathie la révolution serbohongroise. Son rőle consistait surtout ä essayer de réconcilier les Serbes et les Hongrois... II est bien regrettable qu'elle n'ait pas réussi.» 53 Jánossy i. m. pp. 20—21. 54 Waldapfel i. m. pp. 94—96, 57—61. 55 Arago Bastide-hoz, Berlin, 1848. október9.és 11., AEF,Prusse 303, fz. 16—18 and 22; Le National, 1848. október 14. u « L'Autriche d'ailleurs ayant perdu son caractére allemand ne pourra plus compter sur la confédération germanique pour l'aide a soutenir ses prétentions en Italie. »