Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban 273 Lamartine és Bastide számára a probléma megoldásáról Adam Czartoryski herceg, a párizsi lengyel emigráció arisztokrata csoportjának a feje gondoskodott. A kulisszák mögött Czartoryski tényleges befolyást gyakorolt a francia politikára és kinevezésekre. „Az ezekben az országokban [Közép-Kelet-Európa] működő egyéb francia hivatalnokok kinevezése Czartoryski herceg közvetlen befolyása alatt maradt, hála Cintrat-val, a külpolitikai osztály vezetőjével ápolt jó kapcsolatainak" — írja Handelsmann.

13 Czartoryski Lamartine elé Közép-Kelet-Európa újjászervezésének tervét terjesztette: „elsimítandó az ellentéteket a magyarok, csehek, szlovákok és szerb-horvátok között. Lengyelország Magyarország jövendő federalizáíásának tervével állt elő."

14 Franciaország diplomáciai törekvéseinek ezt a megváltozását támogatta egy röviddel azután szerkesztett emlékirat, hogy 1848. július 10-én Párizsba érkezett a hír, miszerint Oroszország „védnöki" minőségben megszállta a Duna-torkolatot. Pillanatnyilag, állapította meg az emlékirat szerzője, Franciaországnak folytatnia kellene az ozmán birodalom támogatását, mivel a franciáknak semmi hasznuk sem származnék a felbomlásából, míg más nagyhatalmak (és Franciaország vetélytársai) területszerzés által megerősödnének. Ha Franciaország erőfeszítései ellenére széthullana az ozmán birodalom, „az elmúlt századokban folytatott politikánkkal ellentétben minden erőnkkel azon kell dolgoznunk, hogy Ausztria a lehető legnagyobb részt szerezze meg belőle."

E E gyökeres irányváltoztatást két okkal magyarázta: „Ausztria ily módon nagy érdekeltségre téve szert Keleten, könnyebben engedne azon forradalmak következményeinek, melyek elragadták tőle Itália és Németország jogarát, s megszűnnék természetes ellenfelünk lenni. Másrészről... az ellenségeskedés Oroszországgal szemben csaknem lehetetlenné tenné a két udvar közötti bensőséges kapcsolatok felújulását."

15F Alexis de Gabriac, a bécsi francia követség titkára szintén egy dunai föderációt szorgalmazott, mert Franciaországnak érdeke fűződött egy ilyen politikához. „Rá kell szorítani Ausztriát... arra, hogy egy föderatív monarchia útjára lépjen. Ilyenné alakulva nincs több félnivalónk tőle és gyarapítani fogja a minket Oroszországtól elválasztó kis államok e rendszerét... Ausztriát éppen régi belpolitikai rendszere erejénél fogva fogjuk rávezetni arra, hogy ezt az erőt a Dunán át Kelet felé fordítsa, megakadályozzuk, hogy a Fekete-tenger orosz tóvá legyen és kiváló kapcsolatokat őrizhetünk meg Angliával ... Ausztriának hatalmas fegyver van a kezében ahhoz, hogy szembeszálljon Oroszországgal: ez a katolikus szlávság, mely esküdt ellensége a görögkeleti szlávizmusnak: ezenkívül ott vannak neki a magyarok, a románok és a Porta, amelyek mind támogatván őt ebben, megkönnyítenék számára művének végrehajtását. Ami bennünket illet, készséggel kell, hogy kezet nyújtsunk feléje, elfeledve a múltat, a március havi reformokra alapozottan."

16 Gabriac egész sor érvet hozott fel a Franciaország az osztrák birodalommal szemben követett politikájában bekövetkező e diplomáciai forradalomnak alátámasztására. A békére és a népfajok megosztására alapított osztrák politika „annak kényszerűségén alapult, hogy a birodalom három legnyugtalanabb népfajának, a lengyeleknek, a magyaroknak és a lombardoknak függetlenülési törekvéseit ellensúlyozza". Ez viszont „minden népfaj egymás közötti ellenségeskedéséhez vezetett, és következésképpen megszületéséhez vagy feltámadásához különböző nemzetiségeknek, melyeknek az idő óhatatlanul elhozza 13 Marcell Handelsmann, Czartoryski, Nicolas I

er et la Question du Proche Orient (Paris, 1934), pp. 94—97; Handelsmann úgy véli, hogy talán a herceg miatt hiúsult meg Pascal Duprat Magyarországra való küldetése, mivel a herceg attól félt, hogy nem lesz pártos informátor, lévén ellenséges érzületű a szlávoknak, kivált a magyarországi szlovákoknak teendő engedményekkel szemben. I. m. p. 97; Waldapfel, pp. 59—62. 14 Handelsmann i. m. p. 18. E « Nous devons contrairement á la politique des derniers siécles travailler de tous nos efforts á ce que PAútriche en obtint la plus forte part possible. » 15 Cav, 1 Mi 2 R 24 F « LAutriche, acquérant ainsi de grands intététs en Orient se résignerait plus facilement aux résultats des révolutions qui ont enlevé le sceptre de l'Italie et PAllemagne et cesserait d'étre notre adversaire naturelle. D'un autre cőté ... Fantagonisme de contact hostile ... avec la Russie rendrait ä peu prés impossible le renouvellement d'une alliance intime entre les deux cours. » 10 Iratok 1.: «Situation de l'Autriche au mois de septembre» Note par Mr. de Gabriac, és Iratok 2.: «Note succinte sur la Situation de la Hongrie», Septembre, 1848, par Mr. de Gabriac. Cav, 1 Mi 2 R 24; Jean Alexis Vicomte de Gabriac (1811—1860). Díjtalan attaché Drezdában, 1837. ápr. és Frankfurtban, 1839. szept.; fizetéses attaché Frankfurtban, 1841. jan. 20; másodtitkár Bécsben, 1847. ápr. 10.; később szolgált Firenzében, Berlinben és Mexikóban; AEF, dossier personnel; de Gabriac.