Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

IRATOK FRANCIAORSZÁG MAGYARORSZÁGI POLITIKÁJÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1848-BAN* Franciaországnak egyrészt Ausztria, másrészt annak egyes tartományai felszabadítása iránt tanúsított magatartása 1848-ban nyilvánvalóan ellentmondásos volt. A franciák érdeklődést mutattak az „elnyomott", különösen pedig a Habsburg-uralom alatt élő nemzetiségek felszabadulási törekvései iránt, ígérve, hogy azokat szükség esetén akár fegyverrel is támogatják, Franciaország azonban semmit sem tett. Sőt, vezetői titokban biztosították Bécset, hogy Franciaország el akarja kerülni a háborút, s az európai egyensúly megőrzése céljából erősíteni óhajtja Ausztriát. Miközben az olaszok és magyarok harcoltak a szabadságukért, Párizs elmulasztotta szembeszállni a Habsburg-hatalommal. Jogosan marasztalja el Andics Erzsébet Franciaország be nem avatkozási politikáját, mint amely „nagymértékben hozzájárult a magyar forradalom elbukásához". Paul Henry nem lát nagy különbséget Franciaország 1848-ban folytatott politikája és Guizot-é között. „Párizs forradalmi kormánya volt hát az, amely a mérsékletet, a szerződésekhez és hagyományos politikához való ragaszkodást, a jog szerinti elvek tiszteletben tartását hirdette".

1 Ahhoz, hogy felfedezzük a kelet-közép-európai nemzeti mozgalmak iránt folytatott francia politika gyökereit, meg kell vizsgálnunk ennek a politikának a hátterét. A franciák érdeklődése határontúli kérdésekben a hagyománynak megfelelően az Angliával és a Habsburg-monarchiával fennálló kapcsolatokra korlátozódott. Még az olasz és lengyel kérdés iránti élénk érdeklődést is erősen befolyásolta ezeknek Franciaország figyelmének gyújtópontjaihoz: az örök ellenség: Anglia és az osztrák birodalom gyűlöletéhez való viszonya. Franciaországnak a bécsi kormánnyal folytatott * Itt fejezem ki köszönetemet az Ohio-i egyetem Kutatási Bizottságának és az Ohio-i egyetem Kuratóriumának az anyagi támogatásért és a szakmai segítségért, mellyel az e tanulmány elkészítéséhez szükséges kutatásokat támogatták. 1 Erzsébet Andics, La France, l'Angleterre et la révolution hongroise de 1848, Actes du Congrés historique du centenaire de la révolution de 1848 (Paris, 1948) (a továbbiakban: Actes du Congrés), p. 223; Paul Henry, La France et les nationalités en 1848, d'aprés les correspondances diplomatiques, Revue historique vol. 188 (1940), 244; Wilhelm Alter, Die auswärtige Politik der ungarischen Revolution 1848/1849 unter Benutzung neuer Quellen (Berlin, 1912); Waldapfel Eszter, A független magyar külpolitika, 1848—49 (Budapest, 1962). — Egyéb fontos vonatkozó munkák: Hanák Péter, A magyar szabadságharc és a Habsburg-Monarchia elnyomott népei, in: Forradalom és Szabadságharc 1848—1849 (Budapest, 1948), pp. 415—67; Dennis A. Jánossy, Great Britain and Kossuth (Etudes sur l'Europe Centro-Orientale, IX.) Budapest, 1937); Thomas Lengyel, La mission parisienne de comte Ladislas Teleki, Nouvelle Revue de Hongrie, N. S. (1941), 109—117; Milan Markovitch, La révolution Serbe de 1848 et les frangais, in Actes du congrés, pp. 193—201; Eugene de Guichen, Les grandes questions européennes et la diplomatie des puissances sous la seconde république francaise (Paris, 1925—29). Jelen munka a következő helyekről származó kiadatlan forrásokra támaszkodik (zárójelben továbbiakban alkalmazott rövidítésük): Ministére des Affaires Étrangéres, Párizs, (AEF); Fond Cavaignac, Archives départamentales de la Sarthe (Cav); Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécs (HHSA); Stiftung Preussischer Kulturbesitz, Geheimes Staatsarchiv, Berlin-Dahlem (GSA); Generallandesarchiv Karlsruhe (GLA); Archivio di Stato, Torino (AST); Public Record Office, London (PRO); Geheimes Staatsarchiv München, (BGSA); Bibliotheque Nationale, Párizs, (BN). Kiadott és elérhető dokumentumokat az olvasó kedvéért idéztem. Nem tudtam megszerezni: Kosáry Domokos Magyar és francia külpolitika 1848—49-ben (Századok 1938, pp. 642—657.) és Chaisés La France et la Hongrie en 1848/49 (Paris, 1854) c. munkáit.