Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.
242 Sashegyi Oszkár által a Levéltár részére teljesített munkákat, továbbá felügyeletet gyakorol a szolgaszemélyzet felett, felügyel a hivatali helyiségek biztonságára és tisztaságára. Röviden úgy mondhatnánk, hogy a kezelő főigazgatót az új szabályzat értelmében Pauler egyfajta adminisztratív igazgatónak s egyben gondnoknak, lényegében a Levéltár segédhivatali vezetőjének kívánta megtenni. Az Ő elképzelései szerint készült szabályzatot a miniszter jóváhagyásával látta el. 80 Amíg azonban Csatth volt a kezelő főigazgató, e szabályzat életbeléptetésére gondolni sem lehetett. Helyettesét, Krommer Ferencet, aki 7 latin iskolát végzett, s beszélt és írt magyarul, németül és latinul, 1899-ben, betöltve 80. életévét, 40 éves közszolgálattal, saját kérésére nyugalomba helyezték. Pauler ezután az állás betöltésére vonatkozó javaslatában kifejtette, hogy az adott személyzeti viszonyok még mindig nem engedik meg a kezelő főigazgatói szabályzat teljes megvalósítását. Mint eddig is, ezután is neki kellett bizonyos olyan adminisztratív teendőket ellátnia, amelyek egyébként a kezelő főigazgató feladatai lettek volna. Az ő javaslatára ekkor Kárffy kapta meg a kezelő igazgatói állást, nem mintha az ő kinevezésétől a helyzet javulását lehetett volna várni, hanem mert — tekintettel arra, hogy javulás csak a kezelő főigazgatói állás betöltésekor volt remélhető — ezúttal a fokozatos előléptetés elvét kívánták alkalmazni. 81 Pauler csak Csatth Ádám 1901-ben történt nyugdíjaztatásakor látta az időt elérkezettnek arra, hogy az 1897. évi szabályzat szerinti kezelő főigazgatói állás „tényleges és teljes életbe léptetésének, sőt fejlesztésének" kérdését felvesse. Az állás betöltésére vonatkozó felterjesztésében kifejtette, hogy Raáperger és Csatth „derék tisztviselők voltak, megszokott dolgaikat kifogástalanul végezték, de újabb conceptiok felfogására, megvalósítására nem voltak alkalmasak". így Ő — amint írja —- „ahelyett, hogy rájuk támaszkodhatott volna, őket tanítani, rájuk, hogy hibákat ne kövessenek el, felügyelni volt kénytelen". Kárffyt — aki egyébként neki rokona volt — nem tartotta a betöltendő állásra alkalmasnak, ehelyett Illéssy kinevezését hozta javaslatba, illéssynek azt a kívánságát, hogy bármikor visszatérhessen a fogalmazói szakba, Pauler teljesíthetőnek vélte „mert ha dr. Illéssy János csak egy esztendeig viszi is a kezelő főigazgatóságot, nagyot használhat az Országos Levéltárnak, gyakorlatilag betöltvén e tiszt kereteit, ösvényt nyitván, melyen aztán mások már biztosabban haladhatnak". Ezután megtörtént Illéssynek kezelő főigazgatóvá való kinevezése, 82 s az a kérése is teljesült, hogy — a fogalmazói karban rangsora biztosítása érdekében —• az országos allevéltárnoki címet és jelleget megkapja. 83 Pauler Gyula, életének utolsó éveiben, valóban megkapta a kezelő főigazgatótól azt a támogatást, amit korábban nélkülözni volt kénytelen. Illéssy János, akinek a sors szintén nem mért ki hosszú időt, tehetségét és idejét három teljes évig a kezelő főigazgatói teendők ellátására fordította. 84 A három, majd négy levéltári tiszti állást hosszú évekig többségükben egyetemet végzett, kezelőtiszti vizsgát tett fiatalemberek töltötték be, e minőségükben várva a fogalmazói karban bekövetkező üresedésekre, hogy azután a fogalmazói vizsgát le80 OL K 148. — 1905 — 5 — 835 (1904—2808). 81 OL Y 1. — 1899 — II. — 10. 82 OL K 148. — 1903 — II. b. — 1635. 83 OL K 148. — 1901 — II. b. — 1975. 84 Illéssy már 1898 végétől kezdve látott el bizonyos elnöki titkári feladatokat: ő fogalmazta az Országos Levéltár személyzeti viszonyaira vonatkozó jelentést a belügyminisztérium részére, amit addig mindig Pauler maga készített. OL Y 1. — 1922 — 789 (1898—1619). 1905-ben halt meg.
