Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

Levéltári kiadványok 183A történeti statisztika művelése a levéltári intézményeknek épp úgy rendeltetésszerű feladata, mint a forráskiadványok készítése. Ez a történettudományi műfaj is a levéltári irodalom körébe tartozik. * Láthatjuk a fenti felsorolásból, amely csak a viszonylagos teljesség igényével készült, hogy mennyi ága van a történettudománynak, hányféle válfaja a történettudományi feldolgozásoknak és forrásközléseknek, amelyeknek közös sajátosságuk, hogy eredményeik segítik a levéltári intézményeket abban, hogy kettős rendeltetésüknek megfeleljenek. E műfajokba tartozó kiadványokat a levéltári intézményeknek készíteniük nemcsak lehet, hanem kell is. Nemcsak szükségük nincs tehát, de még lehetőségük sincs arra, hogy a történettudomány egyéb ágait is műveljék, másfajta történettudományi kiadványokat is készítsenek. Annál is inkább nincsen, mert hiszen a levéltári anyaggal és levéltári munkával kapcsolatos kérdések komplexitása következtében — mint már szó volt róla — a tiszta levéltártudományon és a történettudományon kívül még más tudományágak eredményeire is szükségük van, más tudományágakkal kapcsolatos kiadványokat is készíteniük kell ahhoz, hogy kettős rendeltetésüknek maradéktalanul megfelelhessenek. Ezeknek a további tudományágaknak — a jogtudománynak, az igazgatástudománynak, a statisztikának, a tájékoztatástudománynak, a műszaki és a természettudományoknak — a levéltári anyaggal és a levéltári munkával kapcsolatos területeiről, amelyek a levéltártudomány körébe is sorolhatók, ez utóbbival kapcsolatban már esett szó. Itt csak azzal egészítem ki a korábban mondottakat, hogy e tudományágakkal a levéltári intézmények a közeljövőben — a tudományos technikai forradalomnak a levéltári anyagot és a levéltári munkát is egyre erősebben érintő, gyökerében átformáló hatására — még szorosabb kapcsolatba fognak kerülni, egyre több olyan kiadványt fognak majd készíteni, amelyeknek a tárgya ezeknek a tudományágaknak a levéltártudományban ma még új jövevényeknek számító részterületeiről való. A történettudomány monopolisztikus helyzete a levéltári anyagot és a levéltári intézmények munkáját illetően, s ennek következtében a levéltári irodalomban, már ma megszűnt. A jövőben egyre növekedni fog egyéb tudományágak levéltári szerepe. E várható fejlődés tovább módosítja majd a levéltári intézmények kiadványkészítő tevékenységét is. Bármilyen célzatú kiadványt készítenek a levéltári intézmények, akár tudományost, akár népszerűen tudományost, sőt még ha tisztán népszerűt is, akár feldolgozást, vagy forrásközlést, avagy történeti statisztikai félfeldolgozást, a kiadványokhoz ún. apparátust is kell készíteniök. Az apparátus azokat a — részben a kiadványból magából, részben máshonnan vett — adatokat, észrevételeket, magyarázatokat jelenti, amelyek a kiadvány minél jobb megértését, minél könnyebb használatát segítik elő. Az apparátusnak, amelyet tudományos apparátusnak is neveznek, több része van. E részek közül egyesek részei mind a feldolgozások, mind pedig a forrásközlések — hozzájuk számítva a történeti statisztikai félfeldolgozásokat is •— apparátusának. Vannak azután az apparátusnak olyan részei is, amelyek csak a feldolgozásoknak, avagy csak a forrásközléseknek az apparátusában szerepelnek, sajátosan feldolgozási,, avagy forrásközlési apparátusrészek.