Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Borsa Iván: A levéltári anyag használatának növekedése a II. világháború után / 3–23. o.
16 Borsa íván 3.1 A KUTATÓK FELKÉSZÜLTSÉGE A klientéla növekedésével nem tartott lépést az újonnan és nagyobb számban jelentkező kutatók felkészültsége. A jól képzett és gyakorlott kutatók aránya kisebb lett, egyre több kevésbé képzett és levéltári kutatási gyakorlattal nem rendelkező személy dolgozott a levéltári kutatótermekben. 3.11 A kutatók alapképzettségének átlagszínvonata több országban csökkenést mutat. Ennek egyik oka, hogy csökkent azoknak a kutatóknak az arányszáma, akik egyetemi tanulmányaik során módszeres képzést kaptak a történeti forrástudományokból és a levéltári anyagban gyakran szereplő, de már az országban nem használatos nyelvekből. (Ilyen nyelv Európa sok országában pl. a latin.) A másik ok abban keresendő, hogy az egyetemi oktatásban is teret vesztettek azok a tárgyak, amelyek — különösen a régebbi korok — levéltári anyagának kutatásához szükségesek. — A levéltáraknak feladatuk, hogy felhívják e körülményre az illetékes egyetemi fórumok figyelmét, mert az ilyen levéltári anyag használatában bekövetkező visszaesés az érintett korszak történetének művelésében is visszaesést fog okozni. Ezen túlmenően azonban egyre kézenfekvőbbnek látszik, hogy a levéltárak maguk szervezzenek a szükséghez képest tanfolyamokat, amelyeken ilyen ismereteket intézményesen adnak át az érdeklődőknek. (Talán az olasz levéltári iskolák szolgálhatnak analógiával, ahol ilyen ismereteket oktatnak.) 3.12 A levéltári kutatáshoz szükséges gyakorlati ismeretek A megnövekedett számú és a számszerű növekedés keretében gyakrabban változó (fluktuáló) kutatók ama átlagismeretei is csökkentek, amelyek a levéltári anyagban való tájékozódás, az eredményes kutatás érdekében szükségesek. Nehezítette a helyzetet, hogy a levéltárban új típusú dokumentumok tűntek fel és ezek a közeli jövőben még gyarapodni fognak. (Vö. 1.11.) — Úgy gondolom, hogy ez az írás alkalmas hely arra, hogy felvetődjék a kutatók levéltárak által történő ilyen irányú képzésének, a kutatáshoz szükséges gyakorlatias ismeretek átadásának problémája. Ez ahhoz segítené a kutatókat, hogy gyorsabban és eredményesebben tudjanak eligazodni az általuk kutatni kívánt dokumentumtípusok használatában, a levéltár, egyes szekciói és fondjai felépítésében, a kutatótermi adminisztráció részkérdéseiben stb. 3.2 A LEVÉLTÁRRAL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYEK FOKOZÓDÁSA A kutató témájára vonatkozó minden (vagy minden lényeges) levéltári adatot kézhez akar kapni. Ezt minél jobb hatásfokkal (minél teljesebben) és lehetőleg minél kevesebb felesleges idő ráfordításával kívánja elérni. Más megfogalmazásban csökkenteni szeretné az olyan csomók számát, amelyek átnézése végül feleslegesnek bizonyult. Rendszerint olyan fondok esetében áll elő az eredménytelen átnézés esete, ahol a fondhoz vagy nem kielégítő minőségű vagy semmilyen segédlet nem áll rendelkezésre. A fondok és állagok egy része azért is marad a kutatói használaton kívül, mert nincs megfelelő segédletük és laponként történő átnézésük nem kecsegtet olyan zsákmánnyal, amelyért ezt a nagy befektetést érdemes volna kockáztatni. — Ez az aspektus is felveti, hogy a levéltáraknak örök feladatuk, hogy segédleteiket állandóan gyarapítsák és azok rendszerét állandóan fejlesszék. Meg lehet kockáztatni azt a
