Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.

.232 Vajay Szabolcs 1367-ben ismét a bosnyák villongások kötik le a királyi hadat.

48 Közben pedig a török végképp megveti lábát „Ruméliában". Mind a fentebbiekkel számot vetvén, Temesvárnak még 1582-ben is használatban lévő pecsétje legvalószínűbben egy 1365 júniusára feltételezett leíró címeradomány alapján készült és azzal alkalmasint egyidejű. Ez a datálás megmagyarázhatja az archaizáló részeiben XIII. század végi előképekre visszamutató köriratot és jó okát adja az 1582-re már több mint kétszáz esztendős használatból adódott kopásnak is. Motívumkincse a fentebb kifejtettekből logikusan következik. Eszmefuttatásunk nyomán megállapíthatóvá váltak a középkori városcímer színei. A nyíl és a csöbörsisakos, mellvértes Anjou-kori talpas páncélzatának ezüst színe egy zöld sárkány alá feltételezendő arany vagy ezüst pajzsmezőt eleve kizár. A sárkány tehát nem zöld, hanem arany és veres lángot okád. Következésképp a pajzsmező színe kék. Temesvár teljesen feledésbe ment középkori címerét következésképp ily módon rekonstruálhatjuk: kék mezőben lebegő arany sárkány jobbra visszafordulón veres lángot okád a nyakára ezüst nyilat lövő, ezüst páncélzatú és csöbörsisakos gyalog harcosra. — A pajzsot aligha tetézhette még a csak későbben általánosuló városi falkorona, hanem inkább a korai XV. század magyar heraldikájának modorában egy szembeforduló angyal tarthatta kétkézt.

49 A középkori Királyi Könyvek pusztulása a magyar kultúr- és várostörténet minden egyes heraldikai adalékára vonatkozó támpontot elsőrendű fontosságúvá avat.

50 Egy ily korai városi címeradomány feltételezhető léte Anjou-királyaink eleddig fölöttébb elhanyagolt heraldikai tevékenységére irányítja ismét egyszer a figyelmet. Mégis, Temesvár ősi címere meghatározásának lehetővé tétele mellett, Hertzeg István főbíró 1582 március 8-án kelt levele lényegesen többet is jelent a magyar társadalomtörténet számára. A hódoltsági magyar élet pislákoló, majd kihunyó létének dokumentuma. Helyes olvasatának közzététele önmagában véve sem lehet érdektelen a szakmai kutatás számára. Vajay Szabolcs 48 uo., 64. 49 A kiterjesztett szárnyú tartó-angyal — a gótikus magyar heraldika kedvelt ornamentikája — legkorábban városi címerábrázolásokon tűnik fel: Kassa 1423, Kőszeg 1446, Bártfa 1453. Csak utóbb alkalmazzák családi címerek külső díszeként is: Bakócz 1459, Császár és Petneházi 1462 stb., vö.: Radocsay i.m., 12, 25, 27. és 34. sz. ábra. — A kassai címerújítás példája nyomán joggal képzelhető el, hogy a XV. század elején Temesvár címerét is ebben a hagyományos modorban ábrázolták. 60 A Darvasy által 1526 előttre összeállított 15 városi armális (vö*. i.m., 54) alkalmasint csekély töredéke csupán a létezett diplomáknak. Ha az eredeti kiadmányok többnyire el is vesztek az idők viszontagságaiban, a reánk maradt heraldikai motívumkincs elemző vizsgálata alapján, az önkényesen felvett és az uralkodói adományként használatba jött címerek két csoportja elegendő biztonsággal szétválasztható. Ez utóbbiakat gazdagítja Temesvár középkori címere, amelynek rekonstrukciójáért Tompos Lillának, az Iparművészeti Múzeum tisztviselőjének jár köszönet. — Mohács előtti városi heraldikánk vélelmezhető állagának összefoglaló feldolgozása a magyar kultúrtörténeti kutatásnak továbbra is megoldandó feladata.