Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 91 leknek lenniük. Feltehetően ilyen a legtöbb olyan oklevél, amely nem említi a nótárius tevékenységét.

267 A pannonhalmi példából viszont az is nyilvánvalónak látszik, hogy voltak olyan oklevelek, amelyeket a destinatariusokkal közösen szerkesztettek meg a királyi nótáriusok. Ezt az együttműködést olyan formában nem képzelhetjük el, ahogy azt Csóka gondolta, azaz, hogy a pannonhalmi scriptoriumban elkészített fogalmazványt tisztázta le és pecsételte meg Barnabás királyi nótárius,

268 hiszen a nótáriusok — mint láttuk — legfeljebb alkalomszerűen tisztáztak. Csak az a lehetőség marad, amelyet már Szentpétery is felvetett: a felek által benyújtott fogalmazatot a nótárius átdolgozta.

269 Összefoglalóan tehát a királyi nótáriusok feladatköréről és a királyi „kancellária" munkájáról a következőket állapíthatjuk meg: 1. Mivel valamennyi oklevél, amely Barnabás nótárius közreműködésével lett kiállítva, annak ellenére, hogy kézírásuk különböző, fogalmazási, szóhasználati rokonságban áll egymással, de eltér II. Géza többi oklevelétől; valamint pedig mivel ugyanez állapítható meg III. István idején a Becen nótáriust említő okleveleknél, megállapítható, hogy a corroboratióban alkalmazott scriptor, scribere stb. kifejezések a fogalmazásra vonatkoznak. A nótárius nem említéséből az következik, hogy nem is volt köze az oklevél kiállításához. 2. Mivel Becen nótáriustól fogalmazott oklevelek minden rokonságuk ellenére egymástól való kisebb eltéréseket mutatnak Sudas és Vido comes capellae-sége idején, fel kell tennünk, hogy nem csupán a fogalmazásért felelős nótárius, hanem a pecsételő is hathatott az oklevelek stílusára, azaz más szavakkal: a királyi kápolna feje beleszólhatott a nótárius munkájába, a pecsételéssel együtt az oklevél kiállítását is ellenőrizte, vagy pedig szempontokat adott a fogalmazáshoz. 3. Találunk olyan kifejezéseket — ha nem is sokat —, amelyek mindkét nótárius fogalmazatára jellemzők, de hiányoznak a korszak többi királyi oklevelében. Ezt a kancelláriában lassan kialakuló tradícióval, esetleg formuláskönyvek használatával magyarázhatjuk. 4. A pannonhalmi példa azt mutatja, hogy a nótáriusok munkája egyes esetekben valóban csak a destinatarius által benyújtott fogalmazat kijavítására, átstilizálására szorítkozott. 5. A tiszta „Empfängerausstellung"-nak számító oklevelekben is egyre inkább felismerhető a nótáriusok által fogalmazott okleveleknek a hatása. Pangracius Vesprimiensis comes, Eustachius comes de Dobuka, Janus comes de Crazna, huius rei petitor et pristaídus Cornellius cancellarius regis huius privilegii Kenesa cancellario regis sigillator, Becen regis nótárius, eiusdem privilegii scrip- Vatha notario. tor. A 126-os oklevélre, Kenesára és Vathára Id. Fejérpataky, III. Béla 15—17, és alább 380. j. aa7 Az, hogy a pannonhalmi oklevelek közül a nótáriusokat meg nem nevezők egyike sem egy kéz írása, és köztük a már említetteken és a nótáriusok által „írt" pannonhalmi oklevelekre is jellemző közös sajátosságokon kívül más rokon vonást alig találunk, nem szól e feltevés ellen. A pannonhalmi apátságban nyilván nem csupán egy oklevélírásra alkalmas barát élt. 268 Csóka, Adalbert és Walfer i. m. 60, 63. 269 Ld. fenn, 75. j.