Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.
88 Kubinyi András ige használatát Barnabás János nótáriustól vette át, Becen (valamint a nótáriusokat nem említő oklevelek fogalmazói) nem alkalmazta. 252 Vannak azonban arra is nyomok, hogy egyrészt vagy Becen ismerte a Barnabás okleveleket, vagy közös mintát használtak, másrészt, hogy az ő okleveleik hatottak a nem nótáriusok által fogalmazottakra. Néhány ilyen példa. Két királyi pecséttel megerősített magánoklevelet, pontosabban végrendeletet hasonlítunk össze. Az egyiket II. Géza Barnabás, a másikat III. István Becen nótáriussal „íratta" meg. Adorján fia István 1158 körül a garamszentbenedeki apátság, Miske fia István pedig 1164-ben elsősorban a veszprémi káptalan javára végrendelkezett. A destinatariusok tehát mások. Mindkét oklevél szinte szó szerint írja le a végrendelkezésre való engedélykérést. 253 Egyébként Miske fia István oklevele használta fel egy másik, Barnabás által fogalmazott oklevél arengáját. 254 Láttuk azt is, hogy Barnabás egyik intitulatio-t kiegészítő formuláját egy dalmát destinatarius az általa fogalmazott oklevélben felhasználta. 255 Ezzel eljutottunk egy újabb problémához, a destinatariusok szerepéhez az oklevélkiállításoknál, azaz, hogy milyen mértékben beszélhetünk a XII. század közepén Magyarországon „Empfangerausfertigung"-ról, hiszen ennek ugyanebben az időben Európa-szerte nagy jelentősége volt. 256 Az eredetiben fennmaradt okleveleket „Schriftprovenienz"-ük szerint 257 sajnos a fent már leírt okokból nem tudjuk elkülöníteni, hiszen nem találtunk bizonyíthatóan azonos kéztől származó okleveleket. Maradna tehát a „Diktatprovenienz" vizsgálata. Annyit eddigi fejtegetéseink alapján nyugodtan állíthatunk, hogy az egyes királyi nótáriusok nevét megadó oklevelek szövegezése között rokonság mutatható ki függetlenül attól, hogy ki volt a destinatarius. Most ennek az ellenpróbáját kell elvégeznünk: vannak-e azonos destinatariusok számára kiadott oklevelek között függetlenül attól, hogy ki volt a nótárius, közös vonások. A fennmaradt oklevelek alapján a pannonhalmi apátság volt az a destinatarius, amely korszakunkban a legtöbb oklevelet kapta. 258 Bár többségüket királyi nótárius „írta", és ez a fentiek alapján fogalmazást jelent, mégis megtaláljuk az összekötő 252 RA 61: „filiosque meos post me Deo volente regnaturos eommque posteros paternaliter ammoneo, ne ullomodo consentiant vei iudicent irritum fieri, quod ego stabilivi totius regni voluntate et consilio." — 80: „abbas regem adiit et rogavit, ut vei purum precium ecclesie redderet, vei quod dederat forcius stabiliret." — 84: „regii impressione sigilli tarn aurei, quam cerei tocius regni assensu stabiliri feci." — 90: „per notarium Barnabam hanc cartam stabiliri et per Nicolaum capelle sue comitem sigillo suo precepit sigilíari." 253 RA 90: „piissimi regis Geysse clemenciam per Gábrielem comitem rogavi, quatenus sua clemencia permittente de meis possessionibus de iure patrimonii habitis secundum meum placitum disponerem." — RA 105: „piissimi Stephani regis secundi Geysse regis fílii rogavi clemenciam, quatinus sua gratia targa permitteret possesiones meas tam ex patrimonio habitas, quam per servitium acquisitas secundum iuris mei placitum..." 254 Ld. fenn, 123—124. j. ' 255 Ld. fenn, 113. j. 256 Vö. a különböző kézikönyveket, pl. Oswald Redlich, Die Privaturkunden des Mittelalters, (W. Erben, L. Schmitz-Kallenberg, O. Redlich, Urkundenlehre, III. Teil, Handbuch der Mittelalterlichen und Neueren Geschichte, hsgg. von G. v. Belov und F. Meinecke), München und Berlin, 1911, 124—134. — Ahasver von Brandt, Werkzeug des Historikers. Eine Einführung in die historischen Hilfswissenschaften, (Urban-Bücher 33.) Stuttgart—Berlin—Köln —Mainz, 1969 5 , 115. — Lengyelországban is a XIII. század elejéig szinte kizárólag a destinatariusok által szerkesztett és másolt okleveleket adtak ki. Bielinska i. m. 418. 257 Vö. Redlich i. m. 129. 25S II. Béla korából: RA 61, 62, (hamis), 66 (hamis), 67. — II. Géza idejéből: 72, 73, 76, 77, 80, 82, 83, 87. (A 72, 76. 83 kivételével Barnabást nevezik meg.) — III. István ideiéből csak egy Becen oklevél maradt: 120.
