Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 61 személyben.

8 Igaz, gyakran — és nem interpolációként — ezekben is találunk néhány többes szám első személyű szót, illetve mondatot.

9 Hiteles királyi írásokban egyedül a missilis leveleknél találjuk meg a plurális első személyének következetes alkalmazását.

10 A második oklevélcsoport az ítéletleveleké. Ezekre egyöntetűen az objektív fogalmazat jellemző, a király neve a szövegben singularis harmadik személyben fordul elő, intitulatio hiányzik.

11 Egyetlen hiteles ítéletlevél látszólag kivétel, azonban eredetileg ez is objektív fogalmazatú volt: Belos bán ítéletét tartalmazta IV. István megerősítésével, a király jegyzője fogalmazta. Az oklevél kiállítása előtt azonban a pernyertes zágrábi püspökség biztonság kedvéért magának adományoztatta a per tárgyát képező erdőt. így az oklevél végleges megfogalmazása olyanformán történt, hogy az ítélet és annak királyi megerősítését tartalmazó notitia elé írták az egyes szám első személyben fogalmazott adománylevelet, amelyet invocatioval kezdtek. Bizonyára a tisztázásnál derült ki, hogy az intitulatio lemaradt — ítélethez nem kellett, de adománylevélhez igen — ezért ezzel kezdték az oklevelet. Az oklevél teljesen szokatlan belső szerkezete árulja el keletkezésének körülményeit: intitulatio (singularis első személy), arenga, invocatio, az adomány (singularis első személy), majd az ítélet (singularis harmadik személy).

12 Az oklevél ilyenformán arra is bizonyítékként szolgál, hogy az oklevél végleges tisztázata nem lehet azonos a fogalmazvánnyal. Könnyen lehetséges, hogy mivel az oklevélfogalmazó nótárius neve csak az ítéletet tartalmazó notitiában olvasható, csupán ez utóbbinak fogalmazását köthetjük hozzá. A XII. század közepének harmadik nagy oklevélcsoportja a magánintézkedésekből áll. Az akkor érvényben levő örökösödési jog megkövetelte, hogy királyi pecséttel lássák el őket, és ezért az oklevéltan! irodalom a királyi oklevelek csoportjába sorolta, annál is inkább, mert többségüket a királyi jegyzők közbejötté8 RA 61, 76, 77, 79, 85, 86, 101, 104, 106, 108, 112. — Hamis, illetve gyanús oklevelek: 62, 64, 69, 70, 91, 92, 93, 94, 103, 113, 123. (A dalmáciai eredetűeket Györffy György szíves közlése alapján sorolom ezek közé.) — Objektív fogalmazatú, a királyról egyes szám harmadik személyben szóló notitia jellegű adománylevél csak kettő maradt ránk ebből a korból: RA 63 (1138) és 78 (1150). — Keveredik a különben szubjektív fogalmazat a corroboratio és dátum részben pl. RA 77. 9 Ilyen pl. a többes számú birtokos névmás használata: pl. RA 61 (nostris principibus); 79 (nostra curia); 85 (nostrorum nobilium); 104 (a patre nostro, ab infantia nostra, cum fratre nostro). — A corroboratio többes szám első személyes: 61 (1137); 101 (1162); 107 (1165). •— Az oklevél fele többes számban van fogalmazva: 112 (1166). — Hamis és gyanús oklevelekben többes számú első személyes szavak vagy mondatok: RA 62, 64,69, 70,92, 93,96, 123. (Más hamisítványok végig ragaszkodnak a saját korukban szokásos többes számhoz, pl. RA 71. Ez az oklevél különben, amely csak 1443-as átiratban maradt fenn, és szövegezésében eléggé durva hamisítvány jellegre utal, teszi éppen szükségessé, hogy a hamisítványokkal is foglalkozzunk. Egy kétségkívül eredeti oklevelet nemcsak erősen interpoláltak, hanem át is alakítottak, ennek ellenére formulás jellegű részei (dátum elhelyezése, tanúnévsor, sanctio) megőrizte az elveszett eredeti elemeit. Vö. még alább, 310. j. Vö. még Szentpétery, Okit. 59. 10 RA 68, 96. —• De az RA 95-ös missilis singularisban íródott. 11 RA 57, az 59 (bozóki alapítólevél) aljára írt 1139-es feljegyzés (RA I. 518. o. pótlás a 66. sz. után, CodSlov. I. 77), 80, 81,117. —• Nyilván nem véletlen, hogy a hamisítványok esetében a hamisítók a régies formát hibásnak érezték, és ezért intitulatioval látva el az oklevelet, egyben szubjektív fogalmazatúvá alakították át. (Olykor többes szám első személyben.) RA 60, 66, 93. — Más a helyzet az RA 119-es ún. bakonybéli összeírással. Bár az összeírás maga kétségkívül hamis, viszont feltétlenül egy hiteles bírósági ügyben kiadott királyi notitia felhasználásával készült. Ez utóbbi rekonstruálható, és megőrizte elpusztult hiteles mintájának formáját: intitulatio nélküli, objektív fogalmazatú volt. Ld. rá még Szely Lajos, Az „1171. évi bakonybéli összeírás" és I. András győri püspöksége, Győr, 1914, 1—37. különösen 32—33., bár legtöbb megállapítását nem tudom elfogadni. 12 RA 102.