Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban 261 28. Henckel—Donnersmarck / Nagy: (nem említi) Sedlácek közlése alapján ez a család eredetileg a lőcsei polgárok körében élt; Henckel-Donnersmarck Lazar prágai bankár 1609-ben vagy 1610-ben cseh inkolátust nyert, 1622-ben pedig Sziléziában tartós tulajdonba kapta Bohumin uradalmat (Karviná járás). Utódai ezt a birtokot egészen 1763-ig megtartották.

1 1 Sedlácek 433-434. p.; Simák 182. p.; Hosák 929. p. 29. Illyésházy Nagy: Illyésházy (Illésházi) a cseh forr.: ZDO III. 313. p.: 1597. „Stefan Illias Házi Illias Hazu"; ZDO III. 359. p.: 1602. „Stefan Illiesházi z Illiesházu". Illyésházy István nádor 1597-ben morvaországi inkolátust nyert, s már ugyanebben az évben megvásárolta a Tovacov-i nagy uradalmat is(Pferov járás); ennek azonban csak 1600-ig volt ura, csere révén ugyanis ekkor sikerült megszereznie a kiterjedt Hodonin uradalmat és Veiké Pavlovice birtokot (Bfeclav járás). Az uralkodó később Hodonint elvette tőle, de 1608-ban Hodonin újra Illyésházy István tulajdonába került. Illyésházy István halála után a vagyon tulajdonosa özvegye, Illyésházy Istvánné szül. Pálffy Katalin lett, ő azonban 1614-ben az egész vagyont eladta.

1 Az Illyésházy család Morvaországban tartósan a XVII. sz. közepén telepedett le, amikor Illyésházy György megvásárolta Vsetin nagy uradalmát (int. 1651), s Forgách Máriával kötött házassága révén a Brumov uradalom egyötöd részét (Gottwaldov járás) és Veiké Pavlovice ötödét is sikerült megszereznie. 1669-ben a Veiké Pavlovice-i birtokrészt eladta, de ennek helyébe a család fokozatosan a Brumov uradalom többi részét is megvásárolta (int. 1713,1728, 1731). Vsetin és Brumov egészen a XIX. századig a család kezében maradt. Illyésházy István családjának utolsó tagja a Vsetin uradalmat testvéreinek ajándékozta, Brumovot pedig 1835-ben Sina bárónak adta el

2 1 Kamenicek III. 98. p.; ZDO III. 313. p.; ZDB III. 393-394. p., 440. p.; Hosák 501 -502. p. 2 Hosák 437—439, 445. p.; L. Hosák: Déjiny mésteöka Velkych Pavlovié (Veiké Pavlovice városka története). 1941. 52. p. 30. Jakusic (Jakusith) Afa^/Jakusith (Orbovai) a cseh forr.: ZDO II. 441. p.: 1566. „Ferenc Zakusic z Vrbova"; ZDO III. 259. p.: 1592. „Emrich Jakusic z Orbova". Jakusith Ferenc Kelet-Morvaországban 1560 táján telepedett le; 1561-ben az apró Divnice birtokot szerezte meg (Gottwaldov járás), ebben 1564-ben társtulajdonosa Aranyady Damián lett. Vele közösen felesben vásárolták meg a közelben levő Vlachovice birtokot is (int. 1566). Jakusith Ferenc egészen haláláig Vlachovice és Divnice birtok tulajdonosa maradt; a birtokokat halála után két fia, Imre és András örökölte. Imre később megvette a Divnice birtok másik felét (1588), de csakhamar minden birtokát eladta: Divnicét 1592-ben sógorának, Serényi Ferencnek, s ugyanebben az évben Vlachovice felét nővérének, Dorottyának. (Serényiné).

1 1 ZDO II. 441. p„ ZDO Hl. 259. p.; Hosák 436. p. 31. Jókay Nagy: Jókay (Ásvai?) 1686-ban Jókay János és Jókay András fivérek „von Pohroncz Sczelepheny" Csehországban a középnemesi rend tagjai lettek; Morvaországba Szelepcsényi György érsek hagyatékának örököseiként érkeztek.

1 Jókay János Bálint 1721-ben megvásárolta Horni Povelice-t (Bruntál járás); ez a birtok egészen 1808-ig utódai kezében maradt.

2 1 Doerrl06.p. 2 Hosák 723. p.