Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.
252 Pokluda, Zdenék ság területén való kölcsönös kicseréléséhez a nemesi fluktuáció inkább a XIX. században, vagyis már abban az időben járulhatott hozzá, amikor a nagybirtokokon megkezdődött az új termelési és szervezési folyamatoknak a bevezetése; korábban viszont inkább csak kivételes jelenségről volt szó.) A gazdasági együttműködés területén még az Eder és a Grenitzer családot kell megemlítenünk; e családok tagjai szoros kapcsolatban voltak a közép-szlovákiai bányavárosok vállalkozó köreivel, s Morvaországban való tartós letelepedésük után is szoros kapcsolatot tartottak fenn otthonuk és az észak-morvaországi bányavidék között. 43 A bevándorlás külső vonásait illetően még megemlíthetjük, hogy a korábbi időszakban jelentős szerepe a földrajzi tényezőnek volt; 1600 előtt a bevándoroltak döntő többsége a kelet-morvaországi birtokokon telepedett le, vagyis az államhatár közvetlen közelében levő területeken. Ez a terület nagyjából az Ostrava— Pf erov—Vyskov —Slavkov—Mikulov vonallal határolható körül; ettől a vonaltól északra csupán a meghonosodott Ludányi család tagjai és néhány egyén (Corvin, Eder, Grenitzer, Felcan) rendelkezett birtokkal. A kelet-morvaországi birtokok iránt tanúsított központi érdeklődés bizonyítéka a bzeneci uradalom példája, amely birtok a XVI. század folyamán ötször cserélt magyar gazdát; s ehhez hasonló példával még más birtok vonatkozásában is találkozhatunk (Brumov, Vlachovice stb.). Csak a XVII. századtól van az, hogy a cseh állam minden részén találkozunk magyar bevándoroltakkal. A magyar nemességnek a cseh országrészekbe való költözése a feudális elemek a cseh—magyar határon át való fluktuációs mozgásának csupán egyik megnyilvánulása volt. Ez a mozgás természetesen ellenkező irányban is létezett. Az e munka által figyelemmel kísért időszakban a magyar állam területére, hosszabb-rövidebb időre a cseh országrészekből is nemesi családok több tízes csoportja érkezett. Ennek a mozgásnak is megvoltak a maga fázisai: egyedi esetek a Luxemburgok korában, nagy fellendülés viszont a huszita háborúk és Mátyás király korában tapasztalható; egyének lassú átvándorlása a XVI— XVII., fokozódó mozgás a XVIII. században figyelhető meg; ugyanakkor a XVIII— XIX. században a rokoni kapcsolatok elősegítették egész sor cseh környezetből származó családnak Magyarországra való költözését. A cseh állam területéről bevándorolt családok tagjai a magyar környezetben időről időre jelentős pozíciókra tettek szert, s a kölcsönös kapcsolatok útjának egyengetéséhez a maguk módján ők is hozzájárultak. Nagy történelmi távlatban a nemesség fluktuációja bizonyos módon és különböző formában ugyancsak hozzájárult a két szomszédos ország kölcsönös kapcsolatainak kiépítéséhez és fejlesztéséhez. FÜGGELÉK A cseh országrészekben letelepedett magyarországi származású nemes családok névjegyzéke Az itt közölt jegyzék azokra a magyar családokra vonatkozó legfontosabb adatokat tartalmazza, amelyek a cseh országrészekben feudális birtoktulajdonnal rendelkeztek. Elsősorban a birtokszerzés módjára, idejére, a tulajdon jellegére és más fontos körülményre vonatkozó tényeket közlünk. A családok történetéből csak azokat az időszakokat hagytuk ki, amikor az egyes családok tagjai 43 Gazdasági vonatkozásban a bevándorlás még egy irányban hatott: bizonyos fenntartással feltételezhetjük, hogy a Morvaországba betelepült magyar nemesek számának fokozott növekedése a XVI. században hathatott olyan irányban, is, hogy a feudális tulajdon iránti kereslet nőtt, ami a feudális birtok árának általános emelkedésével járt. Ilyen következményt ugyanis a XVI. század közepén Stájerországban figyeltek meg, ahová ugyancsak fokozott volt a magyar nemesség bevándorlása. V. Klecanda Lm. 70.p., 1. jegyzet.
