Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

236 Pokluda, Zdenék nemesi családok rendszerint a két ország arisztokráciája közötti többszörös rokoni kapcsolatok következményeként érkeznek. Tanulmányunk feladata áttekintést adni azokról a magyar nemesi családtagokról, akik a cseh korona országaiban különböző úton feudális birtokhoz jutottak, s azt birtokukban tartották — aminek következtében azután lehetőséget kaptak arra, hogy a cseh országrészekben — hosszabb vagy rövidebb időre — le is telepedjenek.

1 Meg kell jegyezni azonban, hogy — szemben a középkori terminológiával, amely a birtokszerzést egyszersmind az „országban való letelepedésnek" is tekintette — teljesen nyilvánvaló, hogy az ilyen „letelepedés" semmiképp sem jelentette automatikusan a magyar feudális uraknak cseh országrészekben, vagyis az ott szerzett birtokaikon való tartós fizikai ottlétét is. Az a körülmény, hogy a magyar nemesek közül néhányan a cseh országrészekben jutottak vagyonhoz, csak a lehetőséget biztosította ahhoz, hogy az új tulajdonos a szerzett birtokon esetleg le is telepedjék, vagyis hogy ott hosszabb ideig éljen, de semmi esetre sem jelentette azt, hogy az ideérkezett nemes ezáltal máris kizárólag és tartós ideig a cseh országrészekhez kötődött. Az általános tendencia ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja: a magyar feudális birtokosoknak a cseh- és morvaországi birtokaikon való tartós fizikai jelenléte viszonylag kevésbé gyakori jelenség volt; a magyar feudális urak többsége továbbra is a magyar környezettel maradt szoros kapcsolatban. Ez — néhány kivételtől eltekintve — elsősorban a XV. századra vonatkozik, mivel a XVI—

XVII. században a helyzet némiképp módosult: az ekkor ideérkezett magyar nemesek jelentős hányada hosszabb, illetve tartósabb ideig maradt a cseh országrészekben levő birtokain. A XVII. századtól azonban a magyar nemesek többsége ismét a magyar hazához kötődött (példaként itt mindenekelőtt az Ulyésházy családot említhetjük, mely évszázadokon keresztül KeletMorvaországban is birtoktulajdonnal rendelkezett, de a család tagjai a morvaországi birtokokon csak nagyon ritkán tartózkodtak, s tartós jelleggel nyugat-szlovákiai birtokaikon éltek). Ez volt az általános tendencia, s a Magyarországról a cseh országrészekbe települt családok közül a tartósan meghonosodottak száma viszonylag kevés^ volt — ahogy erre a későbbiek során majd ki is térünk. Érdeklődésünk középpontjában azok a magyarországi személyek és családok állnak, akik a cseh országrészekben bizonyos feudális birtoktulajdonnal (földbirtok jobbágyokkal, urasági joggyakorlat) rendelkeztek, s akik ezáltal az itteni feudális uralkodó osztálynak teljes jogú tagjaivá váltak. A nemesi áttelepülés legjelentősebb rétege ez: olyan személyek és családok, akik bizonyos vagyonnal rendelkeztek, s akik származásuk, rokoni kapcsolataik és jelentősebb társadalmi helyzetük révén lehetőséghez jutottak, hogy a cseh és a magyar környezet között számos ponton kapcsolatot teremtsenek. Figyelmen kívül hagyjuk azonban azokat az eseteket, amikor az áttelepült nemesek tulajdonába csak egy-egy kisebb birtokobjektum (szabad udvarház, majorok, gazdaságok, városi ház stb.) került, és azokat a személyeket is, akik a cseh országrészekben való letelepedés iránt ugyan érdeklődést tanúsítottak és a (magyarországi indigenátushoz hasonló — Szerk.) inkolátust is megkapták

2

, de 1 Erre vonatkozóan részletes feldolgozást nyújt Ernyey J.: Morvaország magyar urai. Turul, 1925.; L. Hosák: Jak se zakupovali Madafi v kraji hradistském v 16. véku (Hogyan vásároltak a magyarok birtokot Hradisté vidékén a XVI. században). Casopis vlasteneckého spolku musejniho v Olomouci, 1927. 94—98. p. (A továbbiakban: L. Hosák); A. Turek: Charvátská slechta na Morave do tficetileté války (A horvát nemesség Morvaországban a harmincéves háborúig), Kravarsko, 1936. 56—60. p. 2 Ernyey J. i.m.; 1. még uö Századok, 1905,877—878. p.; A. Doerr: Verzeichniss der Inkolats-Ertheilungen in Mähren 1531—1620, Véstnik královské ceské spolecnosti nauk, 1903,;