Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.
Temesvár Anjou-kori címere 227 is tiltakoznak, mintegy felkiáltójelként a kereszténységében protestáns többségű hódoltságból küldött szupplikációjukhoz. 20 A levél aláírói nyomatékkal hangsúlyozzák, hogy a temesvári magyar katolikus közösség tagjai, s hogy mint ilyenek „egy akarattal" adják elő kérelmüket. 21 A levélben név nélkül említett apostoli vizitátor, akinek hirtelen elhunytát gyászolják, más forrásokból megállapíthatólag Raguzai Bonifác illír ferences lehetett, aki 1581. évi vizitációs körútja során hunyt el, miként a Temesvárt élő raguzai kalmárok egyik leveléből kitűnik. 22 A halálhírt Bonifác fráter missziós társa, az ugyancsak ferences Gyurgyevics Domonkos közvetítette Rómába. 23 Ő továbbíthatta alkalmasint a temesvári magyarok szóban forgó levelét is. . Hogy alakult-é ezek után katolikus magyar iskola a török megszállotta Temesvárott, s ha igen, meddig állt volna fenn, még kiderítendő feladat. Evlia Cselebi idejére már nyilván elenyészett: utazónk csak a város hét muzulmán iskoláját említi. Az időközben lepergett 78 esztendő során a magyarság tudata, öntudata és kultúrerőfeszítései végképp kihunyhattak Temesvárt. Egy katolikus templom léte mindazonáltal kitűnik Ottendorff Henrik császári emisszáriusnak 1663. évi útleíró feljegyzéseiből. 24 Egy visszahódítás utáni olasz metszet, a hadi események következtében erősen megcsappant urbánus állag egészéből ezt a templomot külön is kiemeli. A nyilván szemtanú készítette vázlaton az épület gótikus jellege jól kivehető. A beglerbégi rezidenciává alakított Hunyadi-váron kívül ez a ferences templom lenne tehát Temesvár középkori építményeinek másik hírmondója. Térjünk most át a város eleddig ismeretlen, máshol elő nem forduló, középkori címeres pecsétjére. 25 Szépen metszett köriratának vésete: S: — azaz sigillum — CIVITATIS = DE : TEMESVÁR. A hozzáértő kivitel szakavatott mester keze munkájára vall: a pecsét bizonyára még a város virágkorában készülhetett. Vélelmezhető datálására alább még visszatérünk. 20 „Azt is tudtára adjuk szentségednek, hogy jönnek ide mi közünkbe oly hitetők az ő rendek szerint, kik a szegény községet igen megháborítják az ő tévelygő tudományával, kiért kérjük szentségedet, hogy a mi nyelvünkön is küldjön szentséged tanítót, ki állhasson ellenük az ő hamis tudományoknak." — Lásd a 14. sz. jegyzetben közölt olvasatot. — Szerző előadása alkalmával, 1974. május 2-án, dr. Pirnát Antal hozzászólása nyomán világ derült e „hitetők" kilétére is. A Báthory István által Erdélyből kiűzött antitrinitarista intellektüellekről lehet szó, akik a Hódoltságban kerestek menedéket. Nevezetesen Karádi Pál simándi nyomdászról, aki hosszabb hányódtatások után végül is a hetvenes évek derekán éppen Temesváron telepedett le. 21 A 14. sz. jegyzetben közölt levél aláírási aprólékosságára dr. Székely György akadémikus hívta fel szerző figyelmét. Az „egy akarat" hangoztatása talán nem is annyira a pápa felé szólhatott, hanem a kommunitásból kirekesztett „tévelygőktől" való elkülönülést hangsúlyozhatta, egyrészt a helyi magyar közösség megnyugtatására, másrészt az antitrinitáriusok nemegyszer egzaltált tevékenységét növekvő gyanakvással figyelő török hatóságok irányába. 22 E levél két nappal Hertzeg István főbíró írása előtt kelt, 1582. március 6-án (Acta ecclesiastica Bosniae, 320), vö. Borovszky i.m., I. 224—225. 23 uo., 224. 24 A Vízi-kapu külvárosában álló templom 500—600 hivő befogadására szolgált. Nemcsak a magyaroknak, hanem például a Temesvárt élő raguzai kalmároknak is parókiája volt, ferencrendi plébánossal: „Die Catholische Kirchen stehet in der Vorstatt nicht weit von den Wasser Thor in einem engem Gässlein, ist mit einem vorhoff und Heüssern umgeben, undt wohnet daneben ein Franciscaner. Es ist dieselbe in der grosse, das auff Wenigste 5: a 600: Persohnen hinein können." Vö. Hermann Egyed: Budáról Belgrádba 1663-ban. Ottendorff Henrik képes útleírása. (Tolna vármegye múltjából. Ne 7) Pécs, 1943, 104. 25 Első kiadója Pietro Sella: I sigilli dell'Archivo Vaticano. I. Cittá del Vaticano, 1937. 415. tav. C. M 1275.—A további kutatásnak irányt szabó publikáció annak idején elkerülte volt a magyar szakkörök figyelmét. Dr. Laszlóczky László, a Nemzetközi Heraldikai Akadémiának Bolzanóban élő tagja hívta fel reá szerző figyelmét, miért is ehelyütt jár neki őszinte köszönet.
