Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - IRODALOM - Csizmadia Andor: Kállay István: Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában. Budapest, 1972 / 144–146. o.
144 Irodalom alatt hivatalban levő kancellárok (Zaklika z Míedzygórza [1386—1404], Wojciech Jastrzetoec [1412—1423], Jan Szafraniec [1422—1433], ill. a király halála előtt hivatalba lépő Jan Koniecpolski) és alkancellárjaik, valamint a kancelláriai protonotáriusok, nótáriusok, titkárok és írnokok életrajzát, működését, és — táblázatok segítségével — az első két tisztségben levők oklevélkiadói tevékenységét. (A kancellárok sorában mutatkozó üresedés oka belpolitikai viszály volt, ez alatt az idő alatt Mikolaj Traba alkancellár vezette a kancelláriai munkálatokat.) A nagy gonddal összegyűjtött sok életrajzi és munkaköri adaton kívül a tárgyalt személyek politikai hovatartozását is felvillantja a szerző, de talán érdekes lett volna egyben azokat az összefüggéseket is megvizsgálni, hogy az újonnan beiktatott kancellár, leváltva az addigi tisztségviselőket, honnan, milyen társadalmi rétegből hozta új beosztottait, milyen családi, ill. familiárisi kapcsolatok voltak közöttük. Ezzel valószínűleg teljesebb képet kaptunk volna a XV. század eleji lengyel értelmiség mobilitásáról. A munka második része Jagelló kancelláriájának szerepét tárgyalja a lengyel kultúra fejlődésében, kapcsolatait a krakkói és prágai egyetemmel, szerepét a kor politikai és történeti tudatának kialakításában. A kancelláriai hivatalnokok és a krakkói professzorok közül többen a prágai egyetem neveltjei voltak, ezzel magyarázható az az érdekes, többszöri kísérlet, mellyel a kancellária és a krakkói egyetem közvetíteni igyekezett a pápa, a császár, ill. Prága között, jóllehet később mindkét intézményben a huszita-ellenes szárny jutott túlsúlyra. Lényeges szerepet kapott a kancellária a krakkói egyetem újraélesztésében. A szerző, előszavához híven, nemcsak művelődéstörténeti, hanem politika- és diplomáciatörténeti adalékokkal is szolgál: számunkra jelentős a Zsigmond és Ulászló közti tárgyalásoknak, majd a Makrai Benedek döntőbíráskodása alatt Lengyelország és a Német Lovagrend között folyó pernek a lengyel külpolitika-történet szempontjából történt feltárása. A perben kiemelkedik Andrzej Laskarz (Laskaris — 1414-től poznani püspök) tevékenysége. Az ő szellemi vezetésével működött együtt az egész lengyel küldöttség, komoly okleveles anyagot használva fel az érvek alátámasztására. Ugyancsak érdekes — az „altera pars" aspektusából nézve — Zsigmond és a lengyel udvar közti diplomáciai harc Witold nagyfejedelem litván királlyá koronázása ügyében. A lengyel jogászok és diplomaták álláspontja az volt, hogy a császárrá megválasztott, de még meg nem koronázott római királynak nem áll jogában „reges creare". Mindezek az adalékok felhasználhatók a kor magyar külpolitikájának újraértékelésénél. A műnek nem érdemi, inkább használhatósági szempontból van egy komoly hibája: nincs sem névmutató, sem a felhasznált irodalomjegyzéke; egyedül az idézett források és folyóiratok rövidítéseinek feloldása található a mű végén. Ez a hiány még terjedelmi korlátokkal sem magyarázható. A citált forráskiadványok között sajnos hiába keressük a Zsigmond-kori Oklevél tárat, pedig az 1410 előtti periódusban fel lehetett volna használni (pl. 33.1.). A recenzens azonban részben felmenti a szerzőt, mert ebben az esetben is csak azzal a ténnyel találkozik, amelyet a lengyel kollégák már oly sokszor felemlegettek: az oklevél tárat hallatlanul alacsony példányszáma miatt nehezen tudják megszerezni, használata során nyelvi nehézségeik vannak. Ezeket az érveket érdemes lenne megszívlelni a kiadónak a Zsigmond-kori Oklevéltár újranyomásánál. Ha pedig a nyelvi korlátoknál tartunk: az itt ismertetett értékes mű megérdemelte volna, hogy a lengyelül nem tudó szakemberek legalább egy idegennyelvű rezümé segítségével jussanak közelebb mondanivalójához. Petneki Áron KÁLLAY ISTVÁN: SZABAD KIRÁLYI VAROSOK GAZDÁLKODÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN Budapest, 1972. Akadémiai Kiadó, 199 1., 1 t. Szerző, aki a XVIII. századi városigazgatásnak hivatott kutatója, monográfiájának témájául a szabad királyi városok gazdálkodásának és egyben a városi gazdasági igazgatás fejlődésének vizsgálatát választotta. E vonatkozásban töretlen úton járt, mert a magyar jogtörténet nagynevű doyenje, Eckhart Ferenc a bécsi udvar gazdaságpolitikájának Mária Terézia korában való vizsgálata során a városi kérdést csak mellékesen tárgyalta s az egyes városokkal foglalkozó más monográfiák, vagy akár a városigazgatással foglalkozó munkák eddig a városok gazdálkodását nem vagy csak alig tették vizsgálódásuk tárgyává. Szerző, aki állami megbízásból hat évet töltött a bécsi állami levéltárakban, ahol — meg kell mondani — mintaszerűen rendbentartott (ha nem is mindig korszerű)
