Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

102 Kubinyi András való, hogy a királyi kápolna egész szervezete: az istentisztelettől kezdve a kormányzati (és oklevéladási) teendőket egyaránt ellátó káplánok, a javadalmukul szolgáló királyi prépostságokkal együtt az általában ebből a körből kikerülő esztergomi érsek befolyása alá tartozott.

341 Az udvari kápolna elöljárója, a comes capellae ezek szerint csak a mindenkori érsek bizalmasa lehetett. Logikus feltevésnek tűnik, hogy mivel az érsek alá tartozott a királyi kápolna, amelynek keretében működött az uralkodó oklevél-kiállító szerve, ez utóbbi tevékenységébe is beleavatkozhatott, annál is inkább, mert nem egy érsek korábbi pályafutása során nótáriusként vagy comes capellae-ként ténylegesen részt vett az oklevelek kiállításában. Ezt a feltevést azonban — legalábbis II. Géza idejében — igen nehéz igazolni. II. Géza alatt ugyanis négy érsek: Makarius, Kökényes, Martirius és Lukács követte egymást, a comes capellae és a nótárius személye viszont változatlan maradt, és az „oklevelek fogalmazatában sem lehet, esetleg az érsekváltozástól függő, módosulást észrevenni. III. István alatt a helyzet más. Egész korszaka alatt Lukács az érsek, a comes capellae személye azonban többször változik, viszont a nótárius — Becen — végig megmarad. A comes capellae befolyását az oklevélszövegezésre érintettük már, Becen stílusa is világosan elkülöníthető. Mégis, talán épp a Becen-oklevelek engedik meg az érseki intenciók felismerését. Becenre különösen jellemző volt alkotmányjogilag annak elhallgatása, hogy az előkelők, illetve a megyéspüspökökkel, valamint a másik érsekkel szemben is védenie kellett az esztergomi érsekek joghatóságát. Imre király 1202-ben a vele ellenséges Jób esztergomi érsekkel szemben rövid időre elérte, hogy a királyi prépostságok a pápa közvetlen iurisdictiója alá kerüljenek, de III. Ince ezt már a következő évben megváltoztatta. Uo. 166. — Balics i. m. II/2. k. 4—10. — A különösen a „domus regia" officialisai feletti egyházi bíráskodás, a királyi család tagjainak szentségekkel való ellátása, valamint a királyi prépostságok feletti iurisdictio ügyében a XIII. század első felében folyt vitákra ld. Kumorovitz, Buda (és Pest) i. m. 29—34. 341 Az udvari kápolnák megyéspüspök alóli exemptiója nemzetközi jelenség. Vö. pl. Nikolaus Grass, Pfalzkapellen und Hofkirchen in Österreich. Ein Beitrag zur Rechtsgeschichte der Capella regia, ZSRG Kan. Abt. 46 (1960) 350, 390. — Az érsekek az 1120-as évektől: Felicián, székesfehérvári prépost volt (ld. fenn, 325. j.), utóda, Makarius ti teli prépostból pécsi püspök lett, majd elnyerte az esztergomi széket (ld. fenn, 320. j.); az őt követő Kökényes úgy látszik prépostból közvetlenül érsek lett, bizonyára ő is valamelyik társaskáptalanból került ki (ld. fenn, 310. j.). Utódai közül Martirius (1150—1158, Balics i. m. II/2. k. 28) előbb veszprémi, majd egri^ püspök volt (RA 73, 78), püspökségét bizonyára elődeihez hasonlóan a capella tagjaként nyerte el. Őt követte a magyar középkor egyik legnagyobb politikai szerepet vitt főpapja, Lukács. Ezt az érseket — aki Walter Mappal együtt tanult Párizsban, Girardus Puella mester iskolájában — iskolatársa „virum honestum et bene literatum"-nak nevezte. {Gombos, Catalogus i. m. II. k. 1095—1096. o. 2621. sz. Emlékeztessünk: Rahewin ezzel majdnem egyidőben nevezte II. Géza követeit, Máté és Primogenitus mestereket "honorabiles nuntios et litteratos"-nak, azaz majdnem szó szerint azonos módon, ld. fenn, 305. j.) Párizsba feltehetően a király küldte ki tanulni, mint a kápolna tagját. Tanulási idejét 1150—1156 közé lehet helyezni (vö. Bónis György, A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, Bp., 1971, 21), és mivel 1156-ban már egri választott püspök, majd püspök (RA 84, 86, 87), valószínűleg megérkezése után azonnal püspökséghez jutott. 1158-ban már érsek (uo. 91), és az is marad haláláig. 1181-ben említik utoljára, (uo. 131.). Előkelő családból származott, valószínűleg Apa bán testvére volt. Pauler i. m. I. k. 495. o. 491. j. Egyes kutatók a hatalmas Gutkeled úri nemzetséghez számítják. Ő és testvére, Apa bán, Elek bán fiai és állítólag annak a Miklós comesnek unokaöccsei lettek volna, aki a csatári apátságot alapította. Kállay Ubul, Bánfi Lukács nemzetsége, Turul 20 (1902) 140—141. — Politikai, a szakirodalom által nem egyértelműleg magyarázott szerepére ld. pl. Balics i. m. 11/1. k. Bp., 1888, 126—151. — Pauler i. m. 292—294. — Holtzmann, Papst Alexander i. m. 397—426, különösen 414. skk. (újabban uő., Beiträge i. m. 139—167, különösen 156. skk.) — Győry i. m. 10— 20. — Lederer, Az egyházi... i. m. 85. — Walther Holtzmann, XII. századi pápai levelek kánoni gyűjteményekben, Századok 93 (1959) 404—417. —Mezey László, Két magyar vonatkozású dekretális értelmezéséhez, Századok 93 (1959) 418—423. — Peter Classen, Gerhoch von Reichersberg.