Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

BÁNYABÍRÓSÁGI ELJÁRÁS A FEUDÁLISKORI MAGYARORSZÁGON A fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga Magyarország bányaügyi jogszolgáltatása a XVI. században, a Habsburg-uralom kezdetén, kiszakadt a városok és az egykorú bírósági szervezetben a városok felett álló magyar igazságszolgáltatási fórumok ítélkezése köréből, s három évszázadon át ezektől független szervezet, a Bécsből irányított királyi bányaügyi hatóságok kezében összpontosult. Ez az állapot a XVIII. század végéig állott fenn, amikor a bányabíráskodás — II. József reformjai sorában — újból a magyar jogszolgáltatás hatáskörébe tért vissza. Ettől az időponttól kezdve a magyarországi bányaperekben felsőfokon ismét a rendes magyar bírósági szervezet magasabb fórumai ítélkeztek, melyeknek iratanyagát a Magyar Országos Levéltár Bírósági levéltárak elnevezésű részlege („0" szekció) őrzi. A Bírósági levéltárak keretében tehát — a XVIII. század végétől a feudális korszak végéig, 1848-ig terjedő időből — a fellebbezett bányaperek irataiban a bányászat és a vele kapcsolatos termelési ágak, kereskedelmi tevékenység történetére vonatkozólag számos adat, értékes forrásanyag maradt fenn. A gyakran igen hosszú lefolyású bányaperek irataiban még a XVII. századig, sőt a XVI. századig visszanyúló adatok is előfordulnak.

1 A fent említett királyi bányahatóságok szervezetének létrehozása mihelyt Mária özvegy királynétól I. Ferdinánd a garami bányavidéket megkapta, azonnal megindult, s a következő évszázad során szisztematikusan tovább folytatódott. Majd a török hódoltság s az erdélyi fejedelemség megszűntével a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz tartozó területek visszacsatolása az egész országra kiterjedő szervezet kiépítését tette lehetővé. így kialakult négy bányakerület: az alsó-magyarországi Selmecbánya székhellyel, a felső-magyarországi Szomolnok székhellyel, továbbá az északkeleti (szatmári) bányavidék, melynek központja Nagybánya lett, s végül a Temesi bánság, mely mint bányakerület Oravicát kapta székhelyül. A négy bányakerület központjában egy-egy felsőbb fokú bányahatóság — főbányahatóság — létesült a bányaügyi igazgatás és bányaügyi jogszolgáltatás teendőinek ellátására, illetőleg a bányakerület hatósági apparátusa alsóbb tagozatának irányítására. Minden kerületben ugyanis különböző bányászati, erdészeti hivatalok, első fokú bányabíróságok, bányabírósági kirendeltségek is működtek tárgyunkat érintő munkakörrel, s ezektől az ügyek rendszerint a kerület központjába kerültek át. A kerülettől is továbbvihető — harmadfokra felvihető, illetőleg felviendő — ügyeket már Bécsbe kellett felküldeni, ahol azok valamely cs. kir. udvari kamarai hatóság, legutoljára a Hofkammer in Münz- und Bergwesen előtt nyertek befejezést. 1 A tanulmány csak az egykorú értelemben vett Magyarországgal foglalkozik, melyhez a bányaügyi jogszolgáltatás szempontjából Horvátország, Szlavónia és a déli Határőrvidék is hozzátartozott, Erdély és a keleti Határőrvidék azonban nem. 38 Levéltári Közlemények